Egy korty oxigén.
Luciano Spalletti vezetőedző szerint ezt jelentette a Roma számára a Chelsea legyőzése, és ha az elmúlt hetek görcsös igyekezetére, az egymást követő vereségekre és a csapat körüli fojtogató légkörre gondolunk, meg kell állapítanunk, a hasonlat tényleg találó. Amikor a gárda harmadik gólját követően a rómaiak, beleértve Spallettit is, rávetették magukat a gólszerző Mirko Vucsinicsra, napnál világosabb volt, a csapategységen a hullámvölgy sem ejtett csorbát. Talán abban a pillanatban oldódott fel a játékosokban az a feszültség, amely az elmúlt időszakban felgyülemlett bennük. Ami a mérkőzés hőseit illeti: a legnagyobb elismerés a két gólszerzőt illeti. Christian Panucci, a 35 évesen újabb virágkorát élő csapatkapitány-helyettes betartotta a szurkolóknak tett ígéretét
(„Tíz napon belül kilábalunk a válságból”), és a – mozdulatlanságukban a Forum Romanum szobraival vetekedő – Chelseavédők elmélázását kihasználva előnyhöz juttatta csapatát. A londoni együttes „koporsójába” a második és a harmadik szöget beverő Vucsinics teljesítménye ellentmondásos volt: bár két ragyogó megmozdulása önmagáért beszél, néha bizonytalannak tűnt, és akadt egy-két eladott labdája is. A humora azonban nem kopott meg. Amikor a meccs után közölték vele, hogy a második gólja előtt a labda 91 kilométeres óránkénti sebességgel repült, elismerően mosolygott:
„Az már igen! Az autómmal sem megyek olyan gyorsan!”
A meccs utáni sajtótájékoztatóra az ünnepléstől még zihálva és rekedten érkező Spalletti mester érdekes módon nem a fenti kettőst vagy a játékot félig sérülten is vállaló Francesco Tottit magasztalta, hanem három, csendesen dolgozó „közlegényét”: „Brighi és Perrotta csodálatos munkát végzett, biztos támogatást nyújtva társaiknak, de Pizarrót is dicséret illeti, amiért többször zavarba hozta Mikelt. Nekik köszönhető, hogy Vucsinicsnak Totti mellett több hely jutott a kibontakozásra, ez volt a győzelem kulcsa.”
Meg az angolokat zavarba hozó, váratlan taktikai húzás. Spalletti a közelmúlt keserű tapasztalatai nyomán bátor lépésre szánta el magát, és az elmúlt három évben alkalmazott, mármár védjegyévé váló egycsatáros hadrend helyett 4–4–2-es felállásban küldte pályára csapatát. Az imént nem voltunk eléggé pontosak: az újítás nemcsak az angolokat, a Roma játékosait is meghökkentette. A kezdés előtt néhány órával bejelentett változásra Vucsinics így emlékezett:
„Meglepett a feladat, hiszen korábban sohasem játszottam Totti oldalán. Az eredmény azonban igazolta a lépést. Bár szerintem kedd este bármilyen hadrend sikert hozott volna, hiszen a döntő tényező nem ez, hanem a csapategység volt.”
Lehet, hogy igaza van a támadónak, Spalletti azonban – mint ígérte – a bajnokságba is átülteti a Románál szokatlan felállást. Hiába, evés közben jön meg az étvágy. S ha már itt tartunk: Panucci a meccs előtt arra panaszkodott, az eredménytelenség okozta lelki nyomás miatt már enni sem képes normálisan. Noha ez ügyben nem kaptunk újabb hírt, gyanítjuk: kedd este „farkaséhes” társaihoz hasonlóan a veterán hátvéd is végre egy kiadósat vacsorázott.
