Lelki szemei előtt ott lebeg a tabella?Lelki szemei előtt ott lebeg a tabella?
Az eleje igen – felelte Dombi Tibor, a listavezető DVSC középpályása.
Négy csapat ellépett a mezőnytől, ami önmagában nem meglepetés...
Az számomra inkább váratlan, hogy a DVSC és az Újpest mögött a Vasas és a Haladás tudott elszakadni a többiektől.
Miért éppen ők?
A Vasasnak szerintem kijött a lépés, a csapat elkapta a fonalat, a régiek hozzák magukat, az újak pedig képesek pluszt nyújtani. Őszintén: a kezdéskor a középmezőny elejére vártam az angyalföldieket, egyelőre rám cáfolnak a teljesítményükkel. Ami a Haladást illeti: a szombathelyieknek a másodosztályban is erős keretük volt, a bajnokság megnyerése nyilván feldobta a társaságot, lendületben maradtak, és a jelek szerint ők is jó érzékkel igazoltak. Ráadásul lelkesek: Debrecenben ráéreztek, hogy nem vagyunk világverő csapat, igaz, a körülmények az ő kezükre játszottak. Nagy erényüknek tartom, hogy esetenként gyengébb játékkal is hozzák az eredményeket.
A DVSC-vel és az Újpesttel teljes négyesből kerül ki a bajnok?
Az október végi állás szerint igen. Nem csupán a tabella, az egy-egy vereség mondatja velem, de a mezőnyből a Loki és az Újpest a legstabilabb. A Vasas és a Haladás esetében a rutin hiánya visszaüthet, szóval alighanem kétszereplősre zsugorodik a verseny.
Mi a különbség a mai és az egy évvel ezelőtti DVSC között? Mentálisan vagy taktikailag érettebbek, netán fizikailag erősebbek lettek? Vagy minden maradt a régiben?
Azt tudom, mi az eltérés az idény elején látott és a mostani Loki között: az új játékosok és a fiatalok nem egy-egy mérkőzésen hozzák magukat. Folyamatosan számíthatunk rájuk, ez jelentős előrelépés. A szezon kezdetén akadtak hullámvölgyeink, jelenleg sima a felszín. A kondit illetően sincs szó ördöngösségről: jó erőben vagyok, azaz vagyunk, de magamon ezt nagyjából a hatodik forduló óta érzem.
