Cristiano Ronaldo már a világ tetején

Nagy futballtornák után, páros években nem nehéz választ adni a kérdésre: aktuálisan vajon ki a világ legjobb labdarúgója? Nem tévedhetünk nagyot, akár az Európa- vagy világbajnok házi gólkirályát, éles eszű irányítóját, áthatolhatatlan középhátvédjét vagy parádézó kapusát választjuk. Az idei kontinenstornán szárnyaló spanyol válogatott ráadásul csak úgy hemzsegett a sztároktól – nem véletlen, hogy a FIFPro 55 700 tagjának szavazatai alapján összeállított az év csapatában még úgy is öten helyet kaptak közülük, hogy a gólfelelős David Villa kimaradt. Ám hiába fért be Iker Casillas, Sergio Ramos, Carles Puyol, Xavi és Fernando Torres, a legjobb játékos szavazásán Luis Aragonés aranycsapatának ászai gyakorlatilag labdába sem rúghattak.

A 2007–2008-as évad ugyanis kétségkívül a remeklő Manchester United és a várakozásokat ezúttal jócskán alulmúló Portugália zsenijéé, Cristiano Ronaldóé.

A még mindig csak 23 éves szélső, akit korábban az Angol Futballszakírók Szövetsége (FWA), a szintén brit Hivatásos Labdarúgók Szövetsége (PFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is a szezon legjobbjának választott, ebben az időszakban gyakorlatilag minden korábbi teljesítményét felülmúlta. (Tegyük hozzá, a nemzeti együttesben nem tudta megismételni a manchesteri diadalmenetet.)

Bár az idény utolsó pillanatában, a moszkvai Bajnokok Ligája-döntő tizenegyespárbajában hibázott (ennek ellenére a szurkolók őt választották a meccs emberének!), addig nem lehetett feltartóztatni: a Premier League-ben annyi gólt lőtt (31), amennyit előtte három év alatt. Nem elégedett meg azonban a jól megérdemelt angol gólkirályi címmel, a legjobb gólvágónak bizonyult a BL-ben (8), s övé lett az európai Aranycipő is. Mindent egybevetve 49 mérkőzésen 42 találatot szerzett a „vörös ördögöknek”, amivel kis híján beérte a csúcstartó Dennis Law-t, aki 1963–1964-ben csupán néggyel többször volt eredményes. Az angol bajnokság üstököse e produkcióval – nem meglepetés – munkaadóját is rég nem látott sikerekhez segítette. A Chelsea-vel több fronton is csatázó United hét év után megvédte bajnoki címét, és a londoniak legyőzésével kilenc esztendő után újra megnyerte a Bajnokok Ligáját is.

Nem csoda, hogy Manchesterben mára mindenki elfeledte: ezután júniusban balul sikerült a nagy reménykedés ellenére már a negyeddöntőben véget érő Eb-szereplés, júliusban térdoperáció, s a nyári szünetben a szélső személyéhez méltatlan átigazolási hercehurca (MU–Real Madrid) következett…

Az Angliába 2003-ban a liszszaboni Sporting tehetséges, ám szinte ismeretlen fiatal játékosaként érkező Ronaldóról ugyanis ma már mindenki tudja az Old Traffordon: ha nem lenne, ki kéne találni. Szélvészgyors elfutásait, „filléres” paszszait, látványos bombáit, szemfüles góljait, csibészségét és minden mást, amit Cristiano Ronaldo egy személyben ötvöz.

Nem véletlen, hogy a napokban még a „vörös ördögök” mindenható ura, Alex Ferguson is arról beszélt, versenybe száll bárkiért, aki megelőzi legfényesebb csillagát a nemzetközi szervezetek és a France Football év végi szavazásán. „Biztos vagyok benne, hogy Cristiano minden, a legjobb játékosnak járó díjat begyűjt ebben az évben – fogalmazott Sir Alex. – Ha mégsem, szerződtetni akarom a győztest!”

Bár ennél nagyobb dicséretre nincs szükség, Ronaldónak valószínűleg az sincs ellenére, hogy a szurkolók szavazatai alapján kiérdemelt két, Az év fiatal játékosa cím után immár az abszolút mezőnyben is megszerezte az első helyet a FIFPrónál. A több mint ötvenezer voksolónál jobb és kritikusabb szakértőt ugyanis keresve sem találhatnánk: egytől egyig pályatársak, akik a világ több mint negyven országát képviselik.

Más kérdés, hogy Cristiano Ronaldo mindannyiuknál jobb futballista…