Talmácsi az élről indul

„Ismerem és szeretem a pályát, mindenre felkészültem. Rajtam nem múlik semmi, a maximumra törekszem” – mondta Talmácsi Gábor szombat este. Ez a fogadalomnak is beillő nyilatkozat kísértetiesen hasonlít ahhoz, amely egy évvel ezelőtt hagyta el az Apriliapilóta száját, ugyanígy szombat este, a valenciai viadal második időmérő edzése, a pole pozíció megszerzése után.

Akkor az aranyérem volt a tét, és Hector Faubel volt az ellenfél, míg most az ezüstért harcol Talma és Simone Corsi, no meg Stefan Bradlt se írjuk le. A végeredmény tehát nem lehet ugyanaz (Mike Di Meglio már korábban elhódította a bajnoki címet), a küzdelem azonban hasonlóan izgalmasnak ígérkezik, mivel Corsi sem kevésbé agresszív ellenfél, mint tavaly Faubel volt, sőt…

„Ismerve Corsit, számítok rá, mindent megtesz annak érdekében, hogy kivezessen a pályáról, és megszerezze az ezüstöt, mert neki ez épp annyira fontos, mint nekem – mondta Talmácsi. – Az ő sikeréhez az kell, hogy megnyerje a versenyt, és én legfeljebb harmadik legyek, de ezt az örömet nem szeretném megszerezni neki. A taktikám titkos, mint mindig: szerintem nem gond, ha ragaszkodom ehhez a hagyományhoz, hiszen egyszer már bejött; aranyérem lett az eredménye.”

Ami Corsit illeti, ő a harmadik helyen végzett az immár száraz körülmények között megtartott időmérő edzésen, úgyhogy az első sorból várhatja a lámpa szabad jelzését. A másik rivális, Stefan Bradl csak a tizedik, de összetettbeli hátránya egyébként is jelentősebb a ponttáblázat második helyét elfoglaló magyar pilótával szemben. Az edzés krónikájához tartozik még, hogy egyszer piros zászlóval félbe kellett szakítani, mert Pol Espargaro hatalmasat esett, de ez egyáltalán nem zavarta meg Talmácsit, aki a saját ritmusában motorozva végig dominált a tréningen.

„Az első számú motoromat, vagyis Brigit használtam az időmérésen, és tökéletes volt – folytatta Talma. – Boldog vagyok, hogy az élről kezdhetem meg pályafutásom utolsó nyolcadliteres versenyét – az ezért kapott órát biztosan nem ajándékozom oda senkinek. Az első és az utolsó az enyém marad. Most már csak az kellene, hogy vasárnap is legyen ok az ünneplésre…”

Nem lesz könnyű, hiszen a valenciai aszfaltcsíkot (közkedvelt tesztpálya lévén) minden versenyző nagyon jól ismeri, ráadásul a ritmusából adódóan itt mindig szoros a küzdelem, márpedig egy hatos-nyolcas bolyban bármi megtörténhet. Ám több ok is van az optimizmusra. Egyrészt Talmácsi az utóbbi időben parádés formát mutat (bár a keze még mindig fáj, és valószínűleg vasárnap gyógyszert is kap rá), másrészt egy éve ugyanitt már bizonyította, nem roppan össze az esélyesség terhe alatt.

Már „csak” egy jó rajt kell, s utána tökéletes verseny.