Parádé a foghíjak ellen
Mi kell egy zsúfolásig megtelt futballstadionhoz?
Szerethető csapat, közkedvelt játékosok és vezetőedző. Tetszetős és eredményes játék. Kényelem és jó körülmények. No és még valami...
Barcelonában a napokban éppen arra keresik a választ, mi is lehet ez a „még valami”. A katalán főváros első számú együttese ugyanis semmi mással nem marad adósa közönségének: kerete hemzseg a szimpatikus, remeklő világsztároktól, a saját nevelésű tehetségektől, kispadján ráadásul ismét népszerű katalán tréner ül. A gárda időnként éppen a Pep Guardiola nevével (is) fémjelzett Dream Team feledhetetlen produkcióját idézi; eredményességét pedig értelmetlen lenne megkérdőjelezni, hiszen a gránátvörös-kékek utóbbi kilenc mérkőzésüket megnyerték, meccsenként átlagosan 3.66 gólt szereztek, biztosan vezetik BL-csoportjukat, és szombat este rövid időre a Primera Divisiónban is az élre álltak. (Hiába a múlt tekintélyes sikerei, mostanság még e néhány órás első helyezés is nagy szó: 530 napot vártak rá Barcelonában!)
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Camp Nou minden igényt kielégítő, az UEFA értékelése szerint a maximális öt csillagot kiérdemlő létesítmény, tényleg nehéz elképzelni, miért látogatják egyre kevesebben a hazai mérkőzéseket. Miközben az előző idényben átlagban több mint 78 ezren jártak a Barca 98 ezres szentélyébe, mostanság alig 60 ezren váltanak jegyet – hol vannak már azok az idők, amikor nemcsak a bérletek kiérdemléséhez kellett hosszúhosszú éveket várni, de a belépőkért is szinte öldöklő harcot kellett folytatni...?
Szombaton, az Almería ellen például még úgy is alig kétharmad ház, 63 566 néző figyelte az újabb gólfesztivált, hogy az együttes kedden nézőcsalogató eredménnyel hangolt a bajnokira: 5–0-ra nyert a Basel vendégeként. Akkor ráadásul a helyben nevelt csillagok (Lionel Messi, Bojan Krkic, Sergio Busquets és Xavi), míg most az erejük teljében igazolt játékosok (Samuel Eto’o, Thierry Henry, Daniel Alves) osztoztak a gólokon, a csapat tehát megmutatta, bármilyen összeállításban képes lehengerlő teljesítményre.
A nézőszám növelése mellett teljes szívvel elkötelezett Barcelona ráadásul szerencsés kézzel választott, amikor a tagok és törzsszurkolók bevonásával kezdett kampány arcává Víctor Valdést és Eto’ót választotta. A kapus az Almería ellen 344 percre növelte góltalanságát, s így hitelt adott a reklámnak: „A te buzdításod révén annyival több leszek, hogy még a kapu is kisebbnek tűnik”. De nem hazudott a kameruni csatár sem („Amit a következő meccsen vársz tőlem, nem több s nem kevesebb, mint amit én várok tőled”), hiszen az Almería ellen mindent megadott a szurkolóknak: a Barca történetének leggyorsabb mesterhármasával gyakorlatilag egymaga eldöntötte az összecsapást, s teljesítményével – vasárnaptól már David Villával megosztva – kiérdemelte a góllövőlista első helyét is. A „szelídíthetetlen oroszlánnak” hat kísérlet elég volt a három gólhoz, s ki tudja, hányig jut, ha a játékvezető nem állítja meg újra és újra lesen.
„Még valamit” persze neki is hozzá kell tennie a játékához, ha a jövőben telt ház előtt akar futballozni. A közelgő Basel, Valladolid vagy Getafe elleni találkozón hasonlóra biztosan nem számíthat, decemberben viszont már minden adva lesz ahhoz, hogy a Camp Nou a „zászlóig megteljen”: az év végén a Valencia és a Real Madrid is a Barcelonához látogat.
