Az utolsó nagy ütközet

Négy év után először elmaradnak az igazán nagy izgalmak a jubileumi 10. Valenciai Nagydíjon – legalábbis abból a szempontból biztosan, hogy ezúttal nem avatnak világbajnokot a spanyol pályán. Tavaly éppen a magyarok ünneplésétől volt zajos a pálya – talán sokan emlékeznek rá, Talmácsi Gábor itt hódította el a világbajnoki címet. Csapattársa, Hector Faubel volt az ellenfele, és a magyar pilóta rendkívüli önfegyelemről és profizmusról téve tanúbizonyságot, hazai pályán győzte le a spanyolt.

Egy hét híján egy év telt el azóta, s Talma számára ismét tétje van a viadalnak. A címvédés sajnos már lehetetlen (a győztesnek járó trófeát a francia Mike Di Meglio viheti haza), a második hely azonban még kiadó, és három pilóta küzd érte – a magyaron kívül az olasz Simone Corsi és a német Stefan Bradl.

Talmácsi kezdi a legjobb pozícióból a végső ütközetet, hiszen legutóbbi parádés malajziai győzelmének köszönhetően az összetettben felzárkózott a második helyre.

„Valencia különleges helyszín az életemben, hiszen jó néhány nagy csatát vívtam meg itt, és itt lettem világbajnok – mondta Talmácsi. – Most az ezüstérem megszerzése a cél, Corsira és Bradlra kell figyelnem. Nem lesz könnyű, hiszen mindketten gyorsak, de megvan az az előnyöm, hogy üldözött vagyok, nem üldöző. Ez nem jelenti azt, hogy megelégszem azzal, ha közvetlenül mögöttük végzek – ha lesz esélyem a győzelemre, akkor győzni fogok. Nem számolgatok, annak soha sincs jó vége.”

Megnehezítheti a versenyzők dolgát, hogy a hét közepén esett az eső Valenciában – ha így marad az időjárás, az megkavarhatja a sorokat. De Talmácsi nem aggódik. És nemcsak azért, mert ő a mezőny egyik esőmenője, hanem mert ő az a típusú versenyző, aki jól tud nyomás alatt versenyezni, aki nehezen veszíti el a fejét.

„Nagy nyomás nehezedik rám, hiszen az év végi ezüst a tét, de ez nem újdonság számomra, hiszen tavaly is az utolsó pillanatig küzdöttem – folytatta Talmácsi. – Optimizmusra ad okot, hogy ez a hely, ez a pálya általában kedvez nekem – eddig minden motorommal jól mentem itt.”

A nyolcadliteres ezüstön és bronzon kívül már csak egy érem „eladó”: a 250-es géposztály bronzérméért a finn Mika Kallio és a spanyol Alex Debon küzdhet meg.

Ha már a negyedliteres kategóriánál tartunk, van néhány hírünk arról is (és ezek egyre fontosabbak, hiszen Tóth Imrén kívül jövőre Talma is ott versenyez): például hogy a géposztállyal kapcsolatos bizonytalanság miatt jó néhány nagynevű pilóta nem tudja, mi lesz vele. A japán Aojama Hirosi, az olasz Mattia Pasini és Fabrizio Lai, a spanyol Alex Debon és a cseh Lukas Pesek körül is teljes a bizonytalanság, pedig mindannyian letettek már valamit az asztalra. De arra egészen biztosan érdemesek, hogy legyen jövőjük a világbajnokságon.

Talmácsi jövője már biztos: az Apriliától gyári versenygépet kap, azzal vághat neki pályafutása első 250-es szezonjának. A motort a hétvégi viadal után közvetlenül ki is próbálhatja, jövő hétfőn és kedden köröz vele Valenciában.

„Úgy tudom, Bautista motorját próbálom ki, már vasárnap délután vagy hétfőn délelőtt átállítják, hogy jó legyen nekem – így Talmácsi. – Persze, az is lehet, hogy teljesen új versenygépet hoznak, ez mindig csak az utolsó pillanatban derül ki. De addig még vár rám egy nagyon fontos feladat, és szeretnék lépésről lépésre haladni. Először az ezüst, azután a teszt…”