A Német Nagydíjon Nelsinho Piquet úgy végzett a második helyen, hogy egyébként esélye sem lett volna a pontszerzésre, ha Timo Glock nem ütközik a falnak percekkel azután, hogy a Renault brazil pilótája végrehajtotta az egyetlen boxkiállását. Amikor a biztonsági autó a pályára hajtott, és maga mögé gyűjtötte a mezőnyt, eltűntek a különbségek. Majd miután a többiek a boxba hajtottak, Piquet az élmezőnybe került, sőt néhány körrel a vége előtt az élen is állt, és csak az akkor feltartóztathatatlan Lewis Hamilton tudta megelőzni.
Piquet sem azelőtt, sem azóta nem végzett a hatodik helynél előrébb. Ha neki sikerült megtartania a második pozíciót egy olyan pályán, amelyen több helyen is remek lehetőség kínálkozik az előzésre, akkor ugyanez simán sikerülhet egy nála kiegyensúlyozottabb pilótának egy másik helyszínen, ahol nincs vagy szinte alig van lehetőség az előzésre. A Német GP után néhányakban felvetődött a gondolat: egy középcsapat „beáldozhatja” az egyik pilótáját, hogy közvetlenül a másik boxkiállását követően álljon le a pályán, s idézzen így elő biztonsági időszakot, amivel társát az élre segítheti.
Nem élt senki a felettébb sportszerűtlen, ám hatásos megoldással. Szingapúrban viszont Piquet 14. körben bekövetkező balesetéig három versenyző hajtotta végre a boxkiállását: Fernando Alonso, Mark Webber és David Coulthard, azaz Piquet csapattársa, és a másik két, Renault-motorral versenyző pilóta (Webber és Coulthard a baleset pillanatában, a safety car beküldése előtt ment ki, akárcsak Rubens Barrichello, akinek azonban ezután szinte rögtön megállt a Hondája). Mindhárman hasznot húztak a biztonsági időszakból, hiszen a mezőny nagy része a boxba özönlött, így ők egykettőre az élbolyba kerültek. Alonso megnyerte a futamot, és bár Coulthard viszszacsúszott a sorban (így is a verseny nagy részében maga mögött tartotta Hamiltont, aki a Ferrari malőrjének köszönhetően került oda, ahol eredetileg Felipe Massának kellett volna lennie), Webber elég jó helyen haladt autója meghibásodása előtt ahhoz, hogy a harmadik legyen.
Hogy miért éppen Szingapúrban? A Renault Alonsóval remekelt a szabadedzéseken („most először vagyunk partiban a Ferrarikkal és a McLaren-Mercedesekkel”), de a Renault meghibásodása miatt eredmény nélkül zárt az időmérő második szakaszában, és ahelyett, hogy az első két sor valamelyikéből rajtolt volna, a 15. rajtkockába szorult. Webber a 13., Coulthard a 14. pozíciót szerezte meg, míg Piquet az első szakaszban kiesve csak a 16. helyről indulhatott. A Német Nagydíj óta másodszor fordult elő, hogy egyetlen Renault-motoros pilóta sem került a legjobb tízbe – az első ilyen Valencia volt, de ott az autók sebessége sem volt meg a jó szerepléshez, ráadásul Alonso az első kör után kiesett.
Most azonban vállalható volt a húzás, Flavio Briatorétől pedig sok minden kitelik. A legvadabb elméletgyártók szerint a tavalyi kémbotrány mögött is ő állt, hogy visszaszerezze Alonsót. Ez utóbbi feltételezés bizonyára túlzás, de ez a mostani manőver még bőven beleférhet, ráadásul a kis Toro Rosso monzai győzelme után a Red Bull vezércsapata is könnyen belemehetett a cselbe. Az elmélet szerint a négy versenyző közül annak kellett kiesnie a többiek boxkiállása után, aki a legrosszabb helyre kvalifikálta magát – ő éppen Piquet volt, aki a Német Nagydíjon egy biztonsági időszaknak köszönhette élete legjobb eredményét.
Olyan helyen ment a falnak, ahonnan nem mozdítható könnyen az autó, még Palik László is büszkén megjegyezhette, milyen bizonytalanok a helyi pályabírók a Hungaroringen dolgozókhoz képest. Sőt a Renault-nak még arra is volt gondja, hogy a tv-közvetítésben is hallható rádióbeszélgetésben Piquet bocsánatot kérjen a csapattól. Bátor húzás volt, Nelsinho ugyanis káromkodhatott volna keményen, de csak egy „Sorry, guys” jött ki belőle…
Mire ez a mondat világgá repült, Alonso, Webber és DC túl volt az első boxkiállásán. Agresszív első szakaszt mentek a futamon, ami nem jellemző a mezőny második feléből rajtolókra, hiszen mit sem érnek vele, ha beszorulnak az előttük indulók mögé, ráadásul olyan pályán, mint a szingapúri, amelyen szinte nem is lehet előzni. Alonso ráadásul a második garnitúra gumiján 29, a harmadikon pedig 20 kört tett meg; elővigyázatosságból lehetett volna ez fordítva vagy a középúton kiegyenlítve is, hátha jön még egy biztonsági időszak. Ám ekkor már nem számított rá…
Ezt a verziót sohasem lehet bizonyítani, Briatorétől senki sem várhatja el, hogy bevallja, így volt-e vagy sem – sokat veszítene a nimbuszából, ha egyszer elismerné, „egyik versenyzőmet a falnak küldtem”.
Reménykedjünk benne, hogy nem így történt, és Alonso tiszta győzelmet aratott. Rászolgált, és nem is az érdemeit akartuk kisebbíteni. Csak túl sok volt a véletlen...
