Talmácsi jobban van, és nyerni szeretne

A legfontosabb kérdésre: „Hogy van?”, Talmácsi Gábor azt válaszolja: „Közepesen”. Éjszakánként még vannak fájdalmai, ám már elkezdte az edzéseket – az elmúlt napokban futott, és próbálta egy kicsit terhelni a bal kezét.

Amint arról korábban beszámoltunk, a gyorsaságimotorosvilágbajnokság nyolcadliteres kategóriájának magyar címvédője az Indianapolisi Nagydíj első időmérő edzésén elesett, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy eltört a sajkacsontja. Ez kicsi, de annál fontosabb csont a csuklóban, amelyre támaszkodáskor nagy szükség van. Márpedig a motoron muszáj támaszkodni – már ha tud az ember. Talmácsi ugyanis rögzítőkötés segítségével szinte fél kézzel motorozta végig a másfél héttel ezelőtti amerikai versenyt. Így is szerzett két pontot, a futam utáni hétfőn pedig még ott, Amerikában megműtötték. Egy aprócska csavarral fogták össze a törött csont két darabját, majd Talma gipszet kapott, amelyet pénteken ő maga vehetett le az orvosi javaslatnak megfelelően.

„Mivel nem kellett varrni a kezemet, varratszedésre sem volt szükség, csak arra, hogy levegyem a gipszet – mondta Talmácsi. – A műtét helye kívülről rendben van, de érzem, hogy még n e m tökél e tes a csuklóm, nem terhelhető maximálisan, ezért megint szükség lesz a rögzítőkötésre. De hogy a múltkorinál jobban tudom majd használni a kezem, az egészen biztos.”

Talmácsi az elmúlt napokat az Egyesült Államokban töltötte, járt Hollywoodban, Beverly Hillsben, megnézte, amit lehetett, és persze közben próbált odafigyelni arra is, hogy fizikailag szinten tartsa magát. Ez a futásra korlátozódott, más mozgást nem javasoltak az orvosok. Korábban mindig azt nyilatkozta, egyszerűen imádja a japán versenypályát, valahogy úgy érzi, ott pluszenergiák szabadulnak fel benne csupán a helyszín miatt is – és erre most mindennél nagyobb szüksége lesz. S nemcsak a regenerálódás miatt, hanem mert az, hogy a motegi aszfaltcsík korábban feküdt neki, nem jelenti, hogy most is fog. Ugyanis itt elég nagy féktávokat kell venni, azaz sokat kell támaszkodni a motoron. Mindkét kézzel…

„Ha azt veszem, hogy ez a pálya sokban hasonlít Misanóhoz, akkor jók az előjelek, ha viszont azt, hogy a nagy féktávok nem feltétlenül tesznek jót a kezemnek… Nos, akkor nem tudom, mit várhatok. Egy biztos, minden tőlem telhetőt megteszek, mindenképpen szeretnék nyerni” – fogadkozott Talmácsi, aki a harmadik helyen áll az összetett pontversenyben, és a legjobb eredménye Japánban egy második hely tavalyról.

A magyar versenyző szerdán érkezett meg Motegibe, ahol újabb öt óra az eltolódás Los Angeleshez képest, de a pilóta azt mondja, még rosszabb lett volna átállni, ha a két futam közt hazajön, ráadásul sérült kézzel. Pedig, s ezt nem szégyelli bevallani, van már egy kis honvágya… Persze ezt az évek során meg lehet szokni, de az érzés ettől még változatlan marad.