A jog ellenében

A nem túl fiatalok talán még emlékeznek a mosolycsekkre: ha az egyik áruházban megnyerő volt a kiszolgálás, adhattunk egy ilyen csekket az eladónak, ami nyilván latba esett, amikor a prémiumát megszabták. Ez a kezdeményezés tudtommal elhalt, de jött helyette az „Add a neved a munkádhoz!” akció, és azóta minden egyes, magára valamit is adó kereskedelmi egység dolgozója a mellén hordja a nevét, tudjuk, hogy a kenyeret Gizikétől kapjuk, a biztosítónál Péter foglalkozik az ügyünkkel, a szervizben pedig Géza közli velünk, hogy ötezer plusz áfa egy megkezdett munkaóra.

Valami ilyesmit szerettek volna elérni az FTC Pártolói Egyesület tagjai is.

Azt mondták, rendben – azaz dehogy van rendben, de mit lehet csinálni? –, a csapatot kizárták az élvonalból, és bár később a bíróság kimondta, hogy minden idevonatkozó jogszabállyal ellentétes volt az MLSZ illetékes bizottságának eljárása, a bajnokságot nem lehet egy ítélet miatt utólag újrarendezni, tehát üsse kő, újra és újra megküzdenek a feljutásért, de legalább szeretnék tudni, kik hozták a licencet előbb megadó, majd visszavonó döntést, kik azok az urak, akik fittyet hánytak a jogra. Az MLSZ eddig nem adta meg a neveket, az említett urak pucájában pedig nem volt annyi vér, hogy előálljanak: mi voltunk, vállaljuk a felelősséget, ezért és ezért döntöttünk úgy, ahogy. Arról sem tudok, hogy bárkinek is meggörbült volna a haja szála, mert a jog ellenében cselekedett. A szövetség alighanem úgy gondolta, állam az államban, rá csak olyan törvények vonatkoznak, amelyeket ő fogalmaz meg. A Ferencváros vezetői egy éve pontosan tudták, az igazsággal nem sokra mennek, ezért a reálpolitika szellemében kiegyeztek az MLSZ-szel, de ez a szurkolókat nem kötelezte semmire, perre mentek, amelyet most meg is nyertek.

Ki kell adni a neveket, hamarosan megtudjunk, kik azok, akik nem merték az arcukat adni pocsékul végzett munkájukhoz. Mi lesz velük? Nyilván semmi: hiszen ez egy következmények nélküli ország. Ráadásul legfeljebb a végrehajtókat ismerhetjük meg, a megrendelőket aligha. Illetve sejthetjük, de eddig is sejtettük – sokkal előrébb tehát a mostani ítélet után sem leszünk.