Nem sok kellett hozzá, hogy a Magyar Súlyemelő-szövetség pénzhiány miatt elhagyja a Magyar Sport Házát, és olcsóbb székhelyet keressen magának. Végül néhány támogatónak köszönhetően maradt, így Fehér Tamás elnök is a 2002-ben elkészült épületben fogadott minket.
A titkárnői szobában telefonált, amikor beléptem. Netán a pekingi balszerencse után egyetlen alkalmazottjuktól is kénytelenek voltak megválni?
Szó sincs róla… De valóban most nincs titkárnőnk: a férje Ausztriában kapott állást, és ő követte. Nem titok, egyetlen alkalmazottat is nehéz fizetnünk, de mielőbb szeretnénk betölteni az állást.
Hogy néz ki a kassza?
Tartalékunk, forgótőkénk nincs, az állami pénzek is késni szoktak kicsit, szóval nem könynyű. Bár tudom, hogy máshol sem az.
Mekkora pofonnal ér fel Baranyai János súlyos sérülése, helyezetlensége Pekingben?
Ami az érzelmi oldalt illeti, elszorult a gyomrom a helyszínen. Jani kirobbanó erőben volt, nem hangos srác, de most majdnem szétharapta a rudat. Első két gyakorlata tökéletesen sikerült, és a száznegyvennyolcat is kiszakította, még a feneke sem súrolta a földet a beülésnél – erre hirtelen kicsavarta a súly a könyökét, aztán rázuhant a rúd. Egyből a pódiumra rohantam, ő ordított, én meg tartottam a könyökét. A mentőben ideges lettem, mert egymással vitatkoztak az orvosok, hogy mi legyen vele, de a kórházban már magas szintű ellátást kapott.
És ami a jövőt, a körülményeket illeti? A magyar súlyemelés nem tud olimpiai helyezést felmutatni.
Ez valóban nagyon rosszul jött, pedig Baranyai a tizenegyedik-tizenharmadik helyre is ráhajthatott volna. Magyarországon olimpiacentrikus szemlélet uralkodik a finanszírozásban, ami egy éppen újjáalakuló, újraépítkező sportágnak nem kedvez. Nekilódultunk fiatalokkal, akik beérhetnek Londonra, de ha elsorvasztják a súlyemelést, nem tudnak bizonyítani négy év múlva.
Baranyai például képes lehet a londoni áttörésre? Nem befolyásolja pályafutását a kifordult könyöke?
Bizakodunk, és úgy tűnik, hogy nem lesz nagyobb baj. Szerencsére nagyon laza az izomzata, rossz esetben törhetett-szakadhatott volna minden, még a válla is. Stark Tibornak és a háromszoros olimpiai bajnok Halil Mutlunak is volt hasonló sérülése, de mindketten még egyszer fel tudták építeni magukat.
Egy kellemetlen kérdés a végére: Baranyai balesete után nem erősödtek fel a hangok, hogy mégiscsak az ólomsúlyú Nagy Pétert kellett volna nevezni a pekingi viadalra?
Miután Magyarországon vagyunk, nem maradtak el ezek a megjegyzések sem. De ha ennyire okosak vagyunk, akkor gyorsan kellene alakítani egy lottózó kft.-t, és pillanatok alatt meggazdagodnánk. Nagy Petinek a kilenc-tizedik, Baranyai Janinak a tizenegyedik-tizenharmadik helyre volt esélye – nincs lényeges különbség a kettő között. Jani megérdemelte, hogy ő képviselje az országot súlyemelésben.
