Az olimpián bebizonyosodott, hogy Ivano Balic és Petar Metlicic jó játéka nélkül a horvát válogatott képtelen világversenyt nyerni. Metlicic térdét a nyár elején megműtötték, és noha vállalta Pekinget, mégis érződött a teljesítményén a hiányos alapozás. Balic a csoportmeccsek első fordulójában megsérült, és bár három mérkőzés kihagyása után visszatért, a lábsérülése hátráltatta.
Az elődöntőig remekeltek. A négy között és a bronzmeccsen mi volt a baj?
Talán túl sokat vesznek ki belőlünk az elődöntők, ezért a nagy tornák utolsó mérkőzésén gyakran szerepelünk a vártnál gyengébben, s ez történt Pekingben is – válaszolta Ivano Balic, akit kétszer (2003, 2006) választottak a világ legjobbjának. – A pszichés fáradtság mellett erővel sem bírtuk a spanyolok elleni meccset.
Lehet, hogy lélekben korán feladták?
Ezt nem mondhatja senki. Akartunk, csak egyszerűen nem volt erőnk. Motiváltak voltunk, de vannak olyan napok, amikor a test nem hallgat a lélekre. A spanyolok többször is hullámvölgybe kerültek, mégsem tudtuk legyőzni őket.
Néhány nap eltelt a pekingi helyosztók óta. Még mindig nagyon szomorú?
Inkább csalódott vagyok. Az olimpia egészen más, mint a többi torna. Végig sokkal jobban kellett volna játszanunk, azonban temérdek balszerencse – sérülés, műtét, baleset – hátráltatott bennünket. Nem volt elég időnk együtt edzeni, s ez főleg a játékok végén érződött. A negyedik helyezés mégis elfogadható, hiszen továbbra is a világ élmezőnyéhez tartozunk. Csakhogy rossz érzés, hogy ismét „fa” medáliát nyertünk. Nekem már három ilyen van a kollekciómban.
Miként látta a vetélytársakat?
Tíz csapat küzdött jó eséllyel az elődöntőbe jutásért, s mi kiharcoltuk. A negyeddöntőben a legnehezebb ellenfél, Dánia jutott nekünk, s ellene nagyon sok erőt veszítettünk. Hasonló mérkőzést vívtunk az elődöntőben a franciákkal, s akkor már nem bírtuk a végjátékot.
Mi hiányzott még a jobb eredményhez?
Ha a kapusaink jobban védenek vagy több szerencsénk van, akkor a franciákkal játszott meccs másképpen fejeződött volna be. Bevallom, mi is érmet vártunk, ezért szurkolóinknak teljesen igazuk van, ha csalódottak. Remélem, a világbajnokságra jól fel tudunk készülni, és ismét dobogóra léphetünk. Ám az olimpiai érmet semmi sem pótolhatja.
Gondolt a pályafutása befejezésére?
A bronzmeccs utolsó öt percében, amikor az ember látja, hogy már minden elúszott, sok minden megfordul a fejében… Azonban ha egészséges leszek, és a szövetségi kapitány számít rám, akkor a világbajnokságon is a csapat rendelkezésére állok.
