Elgondolkodtatóak voltak a debreceni futballvállalkozás fejének, Szima Gábor üzletembernek a szavai, szerinte cseppet sem meglepő, hogy a hazai pályákon oly acélosnak tetsző DVSC az UEFA-kupában elvérzett a svájci Young Boys csapatával szemben. Merthogy ami idehaza elég, az egy jóval gazdagabb külföldi klub ellen csak felvillanásokra, mondhatni, a statisztáláshoz jó. A Loki (le)szereplése mindenesetre élesen rávilágított arra, hogy a belterjes magyar fociközegből képtelenség kilépni – s ezt erősítették meg az üzletember szavai is –, a hazai viszonyok között irigylésre méltónak mondott gazdasági háttér nem ágyazhat meg a sikereknek.
Tegyük hozzá, mostanság a Debrecen idehaza sem játszik káprázatosan, legfeljebb a magyar szurkoló szemében tűnik annak: ebben a mezőnyben még ez a foci is parádés. Persze ez sem véletlen, hiszen a Loki játékoskeretével a Soproni Ligában szerepelni nem több annál, mint amit Magyarországon a szebb labdarúgást és jobb eredményeket produkáló évtizedekben csak úgy neveztek: „futballozgatás”. Ilyen megközelítésből nincs mit dicsérni azon, hogy a háromszoros bajnokcsapat még vereség nélkül áll a bajnokságban – mondhatni, ez természetes. Ám ha őszinték vagyunk, ehhez azt is hozzátesszük, az együttesnek az az igazi arca, amelyet a Young Boys elleni két meccsen mutatott.
Gondolhatnánk, hogy a Herczeg András irányította csapatnak nem is jelent majd különösebb gondot legyőzni az eddig eltelt öt forduló alatt négy vereséget jegyző Siófokot. A szerény eredmények miatt azonban könnyelműség lenne lebecsülni a Détári Lajos vezette csapatot, ha más miatt nem is, a dac miatt. Elég ha csak arra gondolunk (ha már a gazdasági mutatókról elmélkedünk), hogy a Siófok az egyik legszerényebb költségvetésű egyletként már megküzdött azokkal a gárdákkal, amelyeknél a keretépítésnek nem a forintok szabtak határt (Fehérvár, Újpest, Vasas), ilyen megközelítésből pedig gondolhatunk arra is, ez a „kis csapat” mára megedződött annyira, hogy képes legyen meglepetésre is. Persze ha a Loki esetében a nemzetközi porondon a gazdasági mutató határozta meg az eredményességet, akkor a szabálynak idehaza is érvényesnek kell lennie... S innentől kezdve lesz igazán érdekes a történet, hiszen az esetleges siófoki siker szépen fejre állítana egy olyan, a magyar futballban mindenkor előrángatható magyarázkodást, amely képes elfedni a sportág valós, szakmai jellegű gondjait.
S ha már a pénz...
Ha a forintban mérhető biztonságot tekintjük egyfajta alapnak, akkor a Győr és a Honvéd csatája nem lesz, nem lehet olyan hihetetlenül izgalmas, hiszen kiegyenlített erők csapnak össze. Persze ez csak papíron igaz, a valóságban az ember azt várja el, hogy – hangsúlyozandó, magyar szinten – a VfB Stuttgart ellen borítékolható vereségeket szenvedő, s a Lokihoz hasonlóan csak magyar szinten acélos ETO a biztos alapokon álló Honvéddal jó meccset játsszon.
Ha másért nem, akkor azért, mert idehaza minden gólnak hatványozottan kell örülni.
