Kikerekedtek a szemei a gyanútlan téblábolónak, amikor alig egy órával a kezdés előtt betévedt a fehérváriak öltözőfolyosójára, ott ugyanis Kerekes Zsomborba, a DVSC támadójába botlott. Az arra járó szurkoló persze azonnal kombinálni kezdett, s arra jutott, hogy a nemzetközi kupaporondtól búcsúzó piros-fehér csapat kiárusítja a legjobbjait, a Fehérvár pedig az MTK-s Kulcsár Tamás után újabb játékosra csapott le. De amikor már Leandro, valamint Rudolf Gergely is megjelent a folyosón, az elmélet megdőlni látszott... „Délben még Debrecenben ebédeltünk, majd buszra szálltunk, s meg sem álltunk Székesfehérvárig, ahol aztán edzettünk egyet – adott magyarázatot a Loki fehérvári látogatására Bernáth Csaba. – Vasárnap Siófokon játszunk, jobbnak láttuk, ha a hosszú utazást így szakítjuk meg.”
Azt gondolnánk, ha már ideáig eljöttek a debreceniek, nem mennek úgy Siófokra, hogy ne nézzék meg a kaposváriak vendégszereplését – a játékosok azonban összepakoltak, majd továbbálltak. Herczeg András klubmenedzser elárulta: „Most a pihenés a legfontosabb. Úgy volt, a szakmai stáb marad a meccsre, de úgy láttuk jónak, ha nem hagyjuk magára a csapatot.”
Amikor az utolsó Loki-futballista is elhagyta az épületet, a hazai öltöző ajtaján éppen kilépett Varga István, az FC Fehérvár vezetőedzője. A Disztl Lászlót váltó mester a múlt héten, a REAC ellen már sikerre vezette csapatát (2–1), a „Vidi” szurkolóinak azonban csak most mutatkozott be a kispadon.
„Túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy ilyenkor izguljak – árulta el meglepő őszinteséggel a szakember. – Tudom, mit várhatok a csapatomtól. Képesek lehetünk győzni. Egy-egy pontokkal semmire nem lehet menni, ezért kell megszerezni mind a hármat!”
Bár egy új edző érkezése általában fenekestül felforgatja az együttes öltözőjének az életét, ez esetben nem tudunk gyökeres változásokról beszámolni. A játékosok továbbra is rockzenével hangolnak a meccsre, ám a mobiltelefonokat két órával a kezdés előtt már ki kell kapcsolni.
Kicsit módosult viszont a fehérváriak taktikai hadrendje: bár úgy tetszett, maradt a korábban megszokott 4–2–3–1-es felállás, ám Varga István a támadásokra helyezi a fő hangsúlyt.
„Mondhatnám: inkább két támadóval játszunk – ismerte el vezetőedző. – Már az Európa-bajnokságon is úgy vettem észre, hogy hatékonyabb ez a taktika. Sitku Illés az egyetlen ék, ám Nagy Dániel a bal, vagy Simek Péter a jobb oldalról mindig csatlakozik mellé.”
Támadójáték ide vagyis oda, lehet, előbb hátul kéne rendet tenni.
A hazai ultrák még bele sem kezdtek a dalolászásba, amikor a vendégcsapat vezetést szerzett. Innentől kezdve az volt a kérdés, hogy Prukner László együttese végre tudja-e hajtani azt a „hősi” tettet, amely ebben a szezonban még egyszer sem sikerült neki, történetesen kibírja-e kapott gól nélkül. Alig fél óra elteltével kiderült: még a legjobb szándéka ellenére sem. Ki tudja, mi történt a szünetben a két csapat öltözőjében, lehet, a játékosok annyira rápihentek a folytatásra, hogy kis híján el is szundítottak; mert erő és lendület egyik együttesben sem maradt. A hazaiak mentek előre becsülettel, s nemcsak azért, mert Varga István ezt várja tőlük, hanem mert az egyre türelmetlenebb hazai nézők is a győztes gólra vártak – mindhiába.
A kaposváriak az egy pontnak is örülhetnek, hiszen Zalaegerszeg után Székesfehérvárról is számukra értékes 1–1gyel távoztak. A debrecenieket viszont megnyugtatjuk: nem veszítettek semmit, hogy ezt nem látták...
