Parti András az „aranygéppel” érkezett haza a pekingi olimpiáról. S nem is érdemtelenül foglalt helyet a legjobbakat szállító járaton, mivel a hegyikerékpárosok mezőnyében elért 23. hely (tíz perc hátránnyal) az erőviszonyok ismeretében éremmel ér fel.
„Annyira ki voltam merülve, hogy gyakorlatilag végigaludtam az utat, amely során sikerült is megfáznom. Az itthoni fogadtatás viszont fantasztikus volt” – emlékezett vissza a hazatérésre Parti.
Hogy mennyire értékes a Trek Józsefhegyi SE kerékpárosa által szerzett 23. hely, annak érzékeltetésére három tényt sorolnánk fel: az idei világbajnokságon Parti a 46. helyen végzett, a világranglistán a 65. helyen áll, míg négy éve, Athénban az akkori magyar induló, Vinczeffy Zsolt két kör hátránnyal a negyvenedik helyen ért célba.
„Valóban nagy siker ez az eredmény, magyar montis korábban még nem végzett ilyen jó helyen – mondta Parti. – Szakágunkban nincsenek különböző súlycsoportok, kategóriák, és az olimpián is csak egyetlen versenyszám szerepel, ezért is nagy dolog ez a huszonharmadik hely. Egy világbajnokságon például száz-százhúsz, egy Világkupán pedig akár százötven-kétszáz versenyző is indul.”
Parti András szerint a jó eredmény annak köszönhető, hogy maximálisan jól sikerült a felkészülése, amelyhez hozzájárult, hogy korábban sohasem volt annyit edzőtáborban, mint az idén. Az olimpiát megelőzően két hetet Ausztriában töltött, s úgy tűnik, a magaslati tréningek jótékony hatással voltak a teljesítményére. A minél több edzőtáborhoz viszont pénzre van szükség.
„Nálunk nincs annyi pénz ebben a sportágban, mint külföldön – érzékeltette Parti az egyik nagy különbséget a nemzetközi élmezőny és Magyarország között. – A kerékpároskultúra már kezd kialakulni, de még gyerekcipőben jár. Fontos lenne, hogy ne gyereksportként tekintsenek az emberek a mountain bike-ra. Az előrelépéshez leginkább pénzre lenne szükség, hogy fejlesszük az orvosi hátteret, illetve hogy minél több külföldi edzőtáborra legyen lehetőségünk. Ez azért fontos, mert itthon egész télen nem lehet gyakorolni, s mivel a legmagasabb hegyünk is csak ezerméteres, nem tudunk magaslaton készülni. Én egyébként budapesti lévén legtöbbször a Budai-hegységben vagy a Pilisben tréningezem, ahol vannak hegyek-dombok, ott lehet montizni.”
Parti reménykedik benne, hogy ezzel az eredménnyel megkezdte a felzárkózást a nemzetközi élmezőnyhöz, és a jövőben is szeretne hasonlóan szerepelni, sőt a következő olimpián előbbre is lépne. Ez a jövőben sem jelent érmet, de reményei szerint közelebb kerülhet a tűzhöz. Most azonban az ünneplésé és a pihenésé a főszerep, igaz, teljesen nem engedhet le, mivel vár még rá egy Világkupa-verseny, szeptember 13-án és 14-én az ausztriai Schladmingban.
