Bár csak fél órát késett a Hainan különgépe, a csapatra Ferihegyen várakozók úgy érezték, már sosem szállnak le...Bár csak fél órát késett a Hainan különgépe, a csapatra Ferihegyen várakozók úgy érezték, már sosem szállnak le...
SZOMOLÁNYI FERENC:
– Siettünk, amennyire lehetett, de odakint szigorú volt a biztonsági ellenőrzés, az út háromnegyedét pedig erős turbulens áramlások közepette tettük meg. Próbálkoztunk a repülési magasság változtatásával, de ez sem segített. Tíz-tizenegyezer méter magasságban a százötven-kétszáz kilométerperórás szél sem szokatlan, s bár most sem volt drámai a turbulencia, azért az erre érzékeny utasok számára ez kellemetlen élmény lehet. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor a Thököly úti macskakő meg-megrázza a buszt. Ezzel együtt igyekeztünk kellemessé tenni az utazást...
Vízsugárból építettek diadalívet a tűzoltóautók
Miként?
VARGA JÁNOS:
– A kínai vendégszeretet legendás, természetes, hogy a Hainan is készült a győztesek, a csapat ünneplésére: a finom ételek és italok, illetve a torta meg a kellemes zene mellé a vállalat egy motorosrepülőmodellt ajándékozott a magyar sportolóknak, amelyet Vajda Attila kapott meg. Mi magunk pedig kijártuk a Budapest Airportnál, hogy a leszállás után a kifutópályán két tűzoltóautó vízsugárból „diadalívet építsen” a gépnek. S hogy el ne felejtsem: a szerkesztőség közreműködésével beterítettük a Nemzeti Sport lapszámaival a fedélzetet, ami nagy sikert aratott; a sportolók, sportvezetők érdeklődve olvasták a tudósításokat, az itthoni visszhangokat.
SZOMOLÁNYI:
– Jómagam a leszállást követően kilógattam egy magyar zászlót a pilótafülkéből. Mielőtt a vízsugárhoz értünk, próbáltam becsukni az ablakot, de nem voltam elég gyors, így kaptunk egy kis permetet a nyakunkba is, de ezt most csöppet sem bántuk.
Az magától értetődő volt, hogy egy kínai társaság gépét magyar pilóták hozzák Budapestre?
VARGA:
– Öten dolgozunk magyarok a Hainannál, s a szerencsének is köszönhetjük, hogy kettőnket ért a megtiszteltetés. Annyi szerepünk persze volt a kiválasztásban, hogy az olimpia időszakában a budapesti járatra kértük magunkat.
Amúgy merre repültek volna?
VARGA:
– A Hainan a negyedik legnagyobb kínai légitársaság, de az első, amely részben privát tulajdonú. A piacvezető China Easternnél kisebb cég, de így is ötször nagyobb, mint a Malév, és Európa-méretű területet repül be az országon belül. Mostanság nagy erőfeszítéseket tesz az afrikai piacok meghódítására, ezért sűrűn járunk a Peking–Dubai– Luanda útvonalon.
Olvasom: a magyar pilótáknak főszerepük volt abban, hogy a Hainan belföldi légitársaság szerepköréből kilépve a nemzetközi porondon is megvetette a lábát. Ahogy az olimpia kapcsán Kína a legjobb edzőket, építészeket, menedzsereket szerződtette, a repülőpiacon is „sztárlégiósokat” gyűjt össze.
SZOMOLÁNYI:
– A polgári repülési szakma nagyjából kétezer olyan pilótát tart számon világszerte, akik a krémet alkotják, s akiknek már ajánlják az állást a nagy légitársaságok. Hogy a munkánkkal elégedettek lehetnek, jelzi: mi öten júliusban írtunk alá újabb három évet a Hainannál. S nemcsak a Boeing 767-eseket vezetjük, az is feladatunk, hogy a kínai kollégák felkészülését segítsük a hosszú távú nemzetközi repülésekre.
A Budapest–Peking útvonalon hat időzónát lépnek át...
VARGA:
– ...a nyári időszámításszerint. Télen hetet.
Hogy lehet ezt bírni? Sportolóink jellemzően egy héttel a verseny előtt utaztak el Pekingbe, ennyi időre volt szükségük az akklimatizálódásra.
SZOMOLÁNYI:
– Alkat kérdése. Annak idején Vancouverben voltam kiképzésen, amelyen egy remek képességű másodpilóta is részt vett. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre gyengébben teljesített. Mint kiderült, az időeltolódás miatt képtelen volt aludni. Ilyenkor nincs mit tenni, kontinensen belüli repüléseket kell vállalni.
Landolás egy hajtóművel szélben és jeges kifutón
Mindig tudják, hol ébrednek?
SZOMOLÁNYI:
– Ugyan, dehogy! Néha arra kelek fel, hogy jó ég, vajon merre járhatok a világban, melyik oldalon kell kikászálódni az ágyból...
Ilyen helyzetben a jó erőnlét vagy a tökéletes idegállapot a fontosabb?
VARGA:
– A testünk a munkaeszközünk, így nagyon vigyázunk az egészségünkre. Rendszeresen futunk, biciklizünk, erősítünk, súlyzózunk. Viccelődve néha azt szoktam mondani: olyan erőben vagyok, hogy kétszáz tonnát is fel tudok emelni. Ekkora súllyal emelkedik ugyanis a Boeing 767es megtankolva a levegőbe... Feltéve persze, hogy nincs műszaki gond. Előfordult ugyanis a praxisomban, hogy a már felszálláshoz készülő gépet még a földön meg kellett fognom. A gép lelassításától a fékek teljesen átforrósodtak, s ugyanígy jártak a kerekek is, amelyek szét is robbantak.
SZOMOLÁNYI:
– A rendellenes szituációk kezelése a pilóták kiemelten fontos feladata. A három évtizedes pályafutásom legélesebb helyzete az volt, amikor műszaki nehézségek miatt egy hajtóművel, erős oldalszélben, az eljegesedett kijevi kifutópályára kellett letennem a gépet. Utóbb e manővert kitüntetéssel honorálták a kínaiak.
Az olimpia alatt hányszor tették meg a Budapest–Peking útvonalat?
SZOMOLÁNYI:
– Összesen tizenhárom hivatalos járat ment el kifelé, és tizenegy jött Magyarországra.
Láttak-e valamit a játékokból?
VARGA:
– Rekedtre ordítottuk magunkat a pólódöntő alatt. A magyar tábor hangerőben egyszerűen elsöpörte az amerikaiakat. S még nagyobb ünneplés lehetett volna, ha valamennyi honfitársunk bejuthat az uszodába. Ám a jegyelosztással sok baj volt – talán ez az egyetlen olyan témakör, amivel a szervezők nem tudtak megbirkózni. Állandó feszültségforrást jelentett, hogy sokan toporogtak a csarnokok előtt jegy nélkül, miközben bent üresen tátongott a lelátó egy része. Pedig a magyarok nem sajnálták volna a pénzt a tikettre, de az utcai adásvételt, csereberét szigorúan tiltották; akadt, akit emiatt hazatoloncoltak a hatóságok. Persze a mieinket nem kell félteni, az én pólójegyemmel például – utólag talán bevallhatom – legalább nyolcan jutottak be az uszodába.
Kína bizonyította, hogy a sportban is nagyhatalom
Eszükbe jutott a két és fél hét során, hogy esetleg aranymentes lesz az aranygép?
SZOMOLÁNYI:
– Bennem fel sem vetődött, noha egy kicsit jobb szereplést reméltem. Ugyanakkor látni kell: ez az olimpia rendkívüli fejezete volt a modern kori játékoknak. Kína presztízskérdést csinált abból, hogy megmutassa, nemcsak a politikában, a gazdaságban, hanem a sportban is nagyhatalom. S megmutatta. Ráadásul okos beruházásokkal, döntésekkel nemcsak modernizálták Pekinget, hanem élhetővé is tették. Arra sem sajnálták a pénzt, hogy egyes útkereszteződésekbe rózsalugasokat telepítsenek, amelyeknek saját gondozót jelöltek ki. Kérdés, mit tudnak átmenteni a környezetvédelmi vívmányokból a játékok utáni időszakra most, hogy megtapasztalták: milyen a szmogmentes „zöld Peking”.
Mit csinál egy pilóta, ha éppen nem a földrészek között szálldos?
VARGA:
– Mi mást csinálna,repül... Vitorlázógéppel kergetni a felhőket – látja, az az igazi repülés!
