„Edző: Vágó Attila” – olvashattuk 19 óra 26 perckor.
Abban biztosak lehettünk, hogy a helyzet szombat este háromnegyed tízig semmiképpen sem változik, ám az elsősorban a diósgyőri labdarúgókon múlt, hogy a paksi mérkőzés lefújását követően a vezérkarnak ismét értekeznie kell-e azzal kapcsolatban: új szakembert szerződtessenek-e a borsodi csapat élére. Ismét, hiszen a minap már felvetődött ez a kérdés – az érintettek akkor abban maradtak, meglátják, milyen eredménnyel jár a Tolna megyei túra. Ha többen úgy fogalmaztak, hogy már csak azért sem lehet sok irigye Vágó Attilának, mert a DVTK három vereség után érkezett a Dunaparti városba, ez nem felelt meg a valóságnak: szerdán hírverő meccset játszott a Fábiánsebestyén ellen, és bizony 15–0-ra nyert…
Erős a gyanúnk, a piros-fehérek trénere előzetesen azzal is kiegyezett volna, ha ezúttal tizennéggyel kevesebbet rúgnak Sebők Vilmosék, de közben ugyanúgy megóvják kapujukat a góltól, mint tették hét közben. Igaz, szombaton erre kevesebb esély mutatkozott: bár afelől nincs kétségünk, hogy a Fábiánsebestyén támadósorát ügyes focisták alkotják, a PFC éke mégiscsak Tököli Attila, aki a hatodik forduló előtt úgy vezette a góllövőlistát, hogy minden találkozón eredményes volt (a Kecskemét ellen kétszer is). Gondoltuk, a vendégek minden erejükkel azon lesznek, hogy megkeserítsék az életét, esetleg még külön rendőri őrizetet is rendelnek mellé. Csakhogy tévedtünk: a csatár oly szabadon mozoghatott, hogy néha azon is eltöprenghetett, megalakítja a magányosok klubját. A 18. percben mégis kilencen lógtak rajta: „elmaradhatatlan” gólja után… S hogy Vágó Attila mit szólt mindehhez? Semmit! A szakember némán, egykedvűen támasztotta a kispadot. Az 55. percben mégiscsak kiderült, hogy azért a diósgyőri edző sem szenvtelen, s együtt él a játékkal: hogy az oldalvonal mellé rohanva horrorfilmekbe illően üvöltözzön, Pintér Zoltán borzalmas passza szükségeltetett. Amúgy a szakvezetőnek nem volt különösebb oka a kiabálásra, sőt együttese második félidei teljesítményével elégedett is lehetett, hiszen a DVTK csaknem fél órán át emberhátrányban futballozva szerzett egy pontot Pakson – más lapra tartozik, hogy ezzel az elöljárókat is sikerült-e meggyőznie.
Az persze furcsa lenne, ha egy idegenben, létszámhátrányban kiharcolt döntetlent követően menesztenének egy edzőt – bár azt semmiképp se hagyjuk ki a számításból, hogy a megannyi bizarr esetet megélt magyar labdarúgásról van szó…
