A reménytelen helyzetekben nyakánál fogva előrángatott „kamikazeakció” szókapcsolat nem, a „csoda” viszont többször is elhangzik a négyszemközti beszélgetésekben a DVSC és a Young Boys UEFA-kupaselejtezőjének visszavágója kapcsán. Igaz, a jelentéstartalom ezúttal jelentősen leszűkül. A magyar és a svájci ezüstérmes első „asszóját” a nyári Európa-bajnokságon három mérkőzésnek is otthont adó Stade de Suisse-ben 4–1-re nyerték meg a sárga-feketék, s ezzel felettébb kényelmes pozícióba kormányozták magukat: a főtábla – de még nem a csoportkör – kapujába. Alighanem ennek tudható be, hogy a helvét luxushoz Debrecenben is ragaszkodó látogatók (akik az egycsillagos Oláh Gábor utcai stadiontól néhány száz méterre, Hajdú-Bihar megye egyetlen ötcsillagos szállodájában ütöttek tábort) sportigazgatója, Alain Baumann elöljárótól szokatlan módon kínosan kevés szót vesztegetett a párbaj második menetére.
„A legfontosabb, hogy megőrizzük előnyünket, aztán álmodozhatunk arról is, milyen csapatot szeretnénk magunknak az első fordulóban – fogalmazott a jövőbe tekintő direktor. – A Nancy vagy a Rapid Bucuresti verhető ellenfélnek tűnik, viszont ezek a gárdák kevéssé közönségvonzók. A Milan, a Sevilla vagy a Tottenham megtöltené a Stade de Suisse lelátóit, továbbjutási esélyeink azonban ez esetben felettébb szerények lennének.”
Persze a berni boss összes ilyetén kételye sem olyan mértékű, mint az István, a királyban a vezérválasztás problematikája vagy Herczeg Andrásnak, a Svájcban tetemes hátrányt összeszedő DVSC klubmenedzserének a csütörtöki kezdőcsapatot érintő dilemmája. Mindamellett a fix, rögzített pontokat (és posztokat) tekintve azért lényegesen jobb a helyzet: a Soproni Liga idei kiírásában három gólt szerző Oláh Lóránt helye megingathatatlan a támadósorban. A nyáron Kaposvárról szerződtetett délvidéki csatár a második nemzetközi kupameccsére készül. Az elsőt feledné – vagy inkább jóváírná.
„Videóról visszanézve a berni találkozót állítom: a műfüves borításon fölényben voltak a svájciak, de a két csapat között nincs háromgólnyi különbség – mondta Oláh Lóránt. – Olyan érthetetlen és megbocsáthatatlan hibákat követtünk el, amilyeneket a magyar bajnokságban sem szabad. Az az érzésem, a nemzetközi porondon a magyar futballisták valamiért megszeppenve lépnek pályára – és ez nagyon nem jó. Hogy a magyar ijedős nép lenne? Ki van zárva, különben mivel magyaráznám a férfi pólósok olimpiai bajnoki címét? Három gólt rúgni és egyet sem kapni – extra adag szerencsével sikerülhet. A győzelmet nem adják ingyen, de a döntetlenért, a vereségért is gürizni kell. Ez az alap. A taktika, az okos futball lenne a következő lépés, ám erre ezúttal nincs mód, hely, idő. Most az »ami a csövön kifér« hozzáállás kell. És hit. Hogy ez továbbjutást is érhet? Talán. De nem csupán a háromgólos hátrány miatt érne fel kisebb csodával a továbbjutás: egyelőre döcög a szekér – itthon is.”
