Negyedikek lettek.
Dél-Korea jobb volt, és a hajrában többször tévedő orosz bírókettős is hozzájárult a magyarok vereségéhez. Meglehet, a két játékvezető hibái nélkül is vereséget szenvedtek volna Dél-Koreától, mert megint volt jó néhány olyan hiba, amilyeneket nem engedhetett volna meg magának az ötkarikás bronzéremre pályázó csapat (a második félidőt 20–13-ra nyerte meg Dél-Korea). Megjegyzendő, a Csernega, Polagyenko kettőst a legjobbak között emlegetik, legtöbb pályatársuk csak álmodozhat olyan karrierről, amilyet ez a duó befutott. Más lapra tartozik, hogy csak a rutinos, jó bírók tudják úgy félredirigálni a meccset, hogy a részrehajlás nem bizonyítható. Az persze minimum furcsa volt, hogy míg Dél-Korea hat, Magyarország csupán három hetest dobhatott, s miközben Dél-Koreát összesen háromszor sújtották kiállítással (a harmadikat az utolsó percben, „kamuból” ítélték), Magyarország összesen 14 percig játszott emberhátrányban – holott a mieinkre még az sem foghatja rá, hogy durvák, aki úgy irtózik az erőszaktól, mint Télapó a borotválkozástól.
Ki kell emelnünk az alighanem mindent eldöntő momentumot: miután az 53. percben Pigniczki Krisztina 27–27-re módosította az állást, a bírók előbb Borbás Ritát, majd Görbicz Anitát száműzték a pályáról két percre. Már a beállós büntetésének jogosságával is lehetett vitatkozni, hát még az irányítóéval! „Görbe” szabálytalankodott, ehhez kétség sem férhet (noha láttunk már olyat ebben a sportágban, hogy hasonló esetben ment tovább a játék), de hogy a kaputól nyolc méterre elkövetett faultot kiállítással és hétméteressel torolták meg a játékvezetők, az már arcátlanság volt.
A két kiállítás súlyos következményekkel járt. A magyar csapat összezuhant, a rivális hamarjában berámolt három gólt, s ezzel el is döntötte a találkozót.
A magyar válogatott játékosai nemegyszer kapaszkodtak vissza igen mélyről ezen az olimpián, de ezúttal erre már nem voltak képesek. A legroszszabb az egészben, hogy nem csak rajtuk múlott.
Az együttes erejéről és tartásáról sokat elárul, ahogy Tóth >>>
