Hard Rock Café. Tizenhárom megtermett fiatalember lépett be az ajtón, tizenhárom győzelemre éhes vízilabdázó ült egy asztalhoz, tizenhárom sörrel kezdtek… Hogy hányig jutottak, az ő titkuk, miként az is, miről beszélgettek a pekingi szórakozóhelyen. Az összetartáson, a fáradt gőz kiengedésén volt a hangsúly. Már csak babonából is. Sydneyben kezdődött. A felettébb zaklatott, két vereséggel fűszerezett csoportmeccsek után indult el lazítani a társaság. Az eredmény ismert. A folytatás is: Athénban hasonló volt a koreográfia, újra bejött. Csoda, hogy ugyanazt az utat követik itt, Pekingben is?
Egyébként is mindent ugyanúgy próbálnak. A megnyitóra sem mentek el, eddig ez is bejött. Benedek Tibor az első meccs után kijelentette, ő bizony a torna végéig nem nyilatkozik senkinek. Meg sem lepődtünk. Azon sem, hogy a szövetségi kapitány szokása szerint egyenként beszélgetett el a játékosokkal.
Ej, ha az eredmény is ugyanaz volna, mint nyolc és négy éve…! Szerdán egyébként már edzett a társaság. Ekkor még nem tudta, melyik csapat vár rá az elődöntőben, ahogy Kemény Dénes fogalmazott: „Csütörtökön már kimondottan az ellenfelünk játékát szem előtt tartva készülünk.”
Egyébként nyugodtak. A rutinos, olimpiát megjárt játékosok éppúgy, mint az újoncok. Nem foglalkoznak azzal, hogy a magyar küldöttség szereplése miatt a szokottnál is nagyobb figyelmet kapnak, ahogy Molnár Tamás mondta: „Tudjuk, miért jöttünk, ezt semmi sem befolyásolhatja.”
A center amúgy megér egy külön fejezetet. Sokan megkérdőjelezték helyét a csapatban. Kétségtelen, nem ez volt élete legjobb szezonja. Talán Kemény doktornál is rezgett a léc. Szombathelyen, az ING-kupán aztán újra a régi Molnárt láthattuk. A tűz a szemében mindent elárult. A tizenkettes sapka az övé maradt. És itt, Pekingben eddig varázsol is benne. Gólokat lő (de milyeneket!), kiállításokat harcol ki, lelkesít. Nyerni akar. Talán mindenkinél jobban, minden mozdulata erről árulkodik. A vízben, a parton. A dicsérő szóra így reagált: „Ami eddig volt, történelem, most kell jól játszani.”
A középdöntő ideje alatt ünnepelt is a csapat: Gergely Istvánt születésnapja alkalmából köszöntötték. A Szécsi Zoltán mögött beugrásra mindig készen álló kapus nem kért sokat ajándékba: csak két győztes meccset. Mégsem neveznénk nagyravágyónak.
