születésű Ibrahim Jaaber tarthatatlan volt, a honosított játékos az utolsó percben kétszer villant, tízzel elléptek a bolgárok, de a dudaszó pillanatában Horváth Ákos pompás hármasa azt jelentette, hogy a második negyedet megnyerte a hétpontos hátrányba kerülő vendégegyüttes. A szünet után lerohanta ellenfelét Mészáros Lajos gárdája: ebben a negyedben kifogástalan volt a magyarok – időnként szemet gyönyörködtető – játéka, védekezésük összeállt, a támadásban Németh parádézott, s ennek köszönhetően átvettük a vezetést. Sajnos az öröm nem tartott sokáig, az utolsó, legfontosabb tíz percet borzasztóan elrontotta a magyar csapat. Kámánék négy percen át képtelenek voltak betalálni, eközben pedig az egyre magabiztosabbá váló hazaiak sorozatban szerezték a pontokat, s már hússzal is megléptek az összeomlás szélére sodródó, ekkorra hibát hibára halmozó vendégekkel szemben. Ebben a periódusban szinte a palánk alá sem jutott a magyar együttes, és a védekezése is széthullott. Kár a végjátékért, mert a magyar válogatott három negyeden át kiválóan játszott. Siránkozni mégsem érdemes, hiszen ha ilyen lelkesen, időnként remekül és végig önfeláldozóan küzdi végig a sorozatot, nem kell a kieséstől tartania.
