Az álmok nyomában

A Valkai lány sírt…

Erzsébet, a magyar válogatottal Európa-bajnokságot, vb-ezüstöt nyerő hölgy még hétfőn is elkeseredetten ült az olimpiai faluban. Kihagyta az ötméterest, ezzel második hazája, Olaszország (mert az első mindig Magyarország marad, mondta szipogva) lemaradt az elődöntőről. Hiába a rendes játékidő legvégén az egyenlítés, ez kevésbé marad meg az emlékezetben.

Ambivalens érzések kavarogtak közben a mieinkben. Sajnálták, roppant mód sajnálták volt társukat, barátnőjüket, de… Mondjuk ki: magukban örültek, hogy az olaszok helyett az egyszer már legyőzött hollandok ellen vívják pályafutásuk eddigi legfontosabb találkozóját.

Képzelhetik, mit érez viszont Ágnes, Erzsébet húga… Testvére sírva távozik az uszodából, lehet így örülni annak, hogy a nagy rivális elhullott?

A sors kifürkészhetetlen.

A Valkai–Valkai csata tehát elmarad (ennek azért örülnek – micsoda ellentmondásos helyzeteket teremt az élet, te jó ég?!), Magyarország–Hollandia az olimpiai elődöntőben, bitang jól hangzik.

Micsoda lehetőség!

Erre vártak, erre készültek évek, mit évek, egyesek több mint tíz év óta. Az első (női vízilabdával bővített) olimpiára nem tudtak kijutni, Athénban ott voltak, de nem alkottak maradandót, és most… Most itt állnak a finálé küszöbén. Napról napra kerültek a figyelem középpontjába: ahogy hullottak el versenyzőink, vívóink, dzsudokáink, birkózóink, öklözőink, úgy beszélnek a magyar küldöttségben egyre többet róluk.

„Ők lehetnek, akik megtörik a jeget csütörtökön” – hangzik el egyre sűrűbben.

„Jaj, meg se hallottuk!” – reflektált ellentmondást nem tűrően Drávucz Rita, aki egyébként kiválóan alkalmas lenne a hazai sztárszerepre: csinos, okos, jó sportoló, mi kell még? Na de pszt, Rita ezt se hallja, csak a hollandok elleni elődöntő lebeg a szeme előtt.

Szóval Hollandia. Az összes közül a legjobban ismert rivális. Tucatnyi elemzés készült, a lányok álmukból felkelve is tudják, „A Bruijn. Ő nem lőhet!”

Danielle de Bruijn. Négyet vágott a nyitó meccsen. Hármat az első negyedben. „Kiabáltam, de nem figyeltünk” – emlékezett vissza Horváth Patrícia, aki a görögök elleni utolsó csoporttalálkozón pihent, de kedden ismét elfoglalja helyét a kapuban. Ugye, most nem kell majd kiabálnia?!

Az említett holland lány vezeti a góllövőlistát, tíznél jár, átlagban minden második lövéséből gól születik. A lista második helyét honfitársa, Mieke Cabout foglalja el kilenc találattal. Nem kérdés, kettejük semlegesítése módfelett sokat jelentene. Vagy ne óvatoskodjunk? Gyakorlatilag döntőt érne!

Nem véletlen, hogy hétfő délután a legtöbbször ez került szóba a videózás során. A többi hollandról is szót ejtettek persze, de a rivális méregfogának kihúzása – egyöntetű a vélemény –, kulcskérdés.

Ugye, az álmok nem hazudnak?