Legalább öt fokkal melegebb volt hétfőn a „Madárfészekben”, mint vasárnap este, amikor – először az olimpia alatt – picit lehűlt a levegő. Maguk az atléták is panaszkodtak. Nem vagyok biztos benne, hogy nem a rendezők intézték el az egyik estéről a másikra történő felmelegedést, már eddig is a tolakodás határáig menően készségesek voltak – de ennyi még simán belefért… Vagy nyolcvanezren jöttünk ki az Olimpiai Stadionba, ebből legalább ötvenezren Jelena Iszinbajeva kedvéért, aki athéni címe megvédését és saját világcsúcsa megdöntését ígérte. Ugrott életében már huszonhárom világrekordot, a legutóbbit, az 504 centit július 29-én lakóhelyén, Monacóban.
A bemutatásnál a sor végén állt, fején az orosz csapat baseballsapkája, körmei feketére festve, csábosan integetett, s dobott egy puszit a jobb mutatóujjával – az egész világnak.
Nem nagyon strapálta magát, 470 centin szállt be, majdnem fél méterrel a léc fölött repült át. Legközelebb 485-ön jött ki, ezt is lazán vitte, ekkor még nem tudta, hogy többre nem is lesz szüksége. Amikor az egyetlen – rajta kívül – versenyben maradó ugró, a 485-öt kihagyó amerikai Jennifer Stuczynski helyi idő szerint 21.41 órakor harmadszor is leverte a 490-et, Iszinbajeva megvédte athéni címét. Négy éve 491 centis világrekorddal vitte el az aranyérmet – vajon most is sikerül a csúcsdöntés?
Előbb 495-ön tesz kísérletet, elsőre lesodorja a lécet, a második pocsék, de huncut legyen a nevem, ha nem szórakozik. Harmadikra ugyanis könnyedén átlibben, s következhet az obligát világcsúcskísérlet, 5 méter 5 centin. A volgográdi szépség ütemes tapsra buzdítja nyolcvanezer rajongóját, közben mosolyog, elmormolja a szokásos varázsigét – hogy mit, azt senki sem tudja, Jelena nem hajlandó elárulni, kellene már fogadni egy szájról olvasó szakértőt –, majd leveri a lécet. Aztán másodikra is, de ez már biztatóbb. Utólag azt kell hinnem, hogy ezúttal is csak csévélte az idegeinket ez a született showwoman, mert harmadikra tisztán, érintés nélkül viszi a világcsúcsmagasságot.
Életében huszonnegyedszer, és hol van még a vége? Mint tudjuk, a cél Szergej Bubka 35 világrekordja…
Iszinbajeva tízkor ugrotta meg a világcsúcsot, s kereken két órával később, éjfélkor jutott le a vegyes zónába, addig a televízióknak nyilatkozott. Senkit sem hagyott ki, nekem is jutott tőle egy mosoly és két mondat:
„Az édesanyámat akartam meglepni a születésnapján egy világrekorddal, amikor a 495-öt kétszer levertem, rettenetesen felhúztam magam. Ezért sikerült a csúcs. Hogy hol a határ? Higgye el, nem tudom, ha tudnám, lehet, hogy nem is folytatnám…”
Tanulságos az ezüstérmes Stuczynski válasza a kérdésre: legyőzhető-e Iszinbajeva?: „Hogyne, ha pocsék formában van, influenzás, és kiugrott a bokája. De akkor sem biztos…”
Közben persze rendeztek még öt döntőt meg néhány középfutamot, némi drámával. A női diszkoszvetést első kísérletével megnyerte az amerikai Stephanie Brown Trafton, minimális szépséghiba, hogy a 64.74 tizenkét méterrel rövidebb Gabriele Reinisch világcsúcsánál. Talán magyarázza a lemaradást, hogy nevezett hölgy az NDK sportolója volt, és 1988ban érte el a 76.80 métert…
A 100 méteres női gátfutás második elődöntőjében már az első akadályba beletalpalt Susanna Kallur, s a svéd háromszoros Európa-bajnok könnyes szemmel nézte a földről a tovaporzó mezőnyt. Az első futamban az amerikai Lolo Jones 12.43-mal az idény legjobbját nyargalta.
A férfi 200 második fordulójában Usain Bolt, aki százon 9.69 másodperces világcsúcsot futott, megint bohóckodott egy sort, majd elkezdték a férfi távolugrók, s egy nappal a nők után a férfiak is lefutották a 3000 akadályt. Megszakítás nélkül hetedszer győzött kenyai az olimpián, a világbajnok Brimin Kiprop Kipruto lett az első, Richard Kipkemboi Mateelong a harmadik, Mahiedine Mekhissi-Benabbad a második – ő a kakukktojás, mert francia, és Debrecenben nyert junior Európa-bajnokságot, ez a legjobb eredménye a 190 centis behemótnak.
A férfi távolugrásban a panamai Jahir Saladino Aranda győzött 834 centivel, a miheztartás végett írjuk ide az olimpiai csúcsot, amelyet Bob Beamon ugrott pontosan negyven éve Mexikóvárosban: 890 cm… A montreali olimpia óta mindig hosszabb ugrással nyerték meg a számot…
A női nyolcszázon élete hatodik olimpiáján elbúcsúzott a sydneyi bajnoknő, a 35 éves mozambiki Maria Mutola. Nem volt már esélye a nála 17 évvel fiatalabb kenyai Pamela Jelimo ellen, a kislány 1:54.87 perces juniorvilágcsúccsal győzött, Mutola mama ötödik lett, ebben a korban ez is gyönyörű.
A végén az amerikaiak összehoztak egy hármas győzelmet a férfi 400 méteres gátfutásban, senki sem lepődött meg azon, hogy Angelo Taylor, Sydney bajnoka nyolc évvel később ismételt, ideje 47.25 másodperc, nemcsak a világ idei legjobbja, hanem egyéni csúcs is.
