Sűrűn sóhajtoztak a debreceni szurkolók csütörtök délelőtt a svájci főváros Wankdorf negyedében, mielőtt betértek a Young Boys ajándékboltjába, jegyet venni az esti UEFAkupa-selejtezőre.
„Mikor lesz nekünk ilyen stadionunk?” – kérdezgették egymástól a Stade de Suisse előtt sétálgatva, de választ egyikük sem várt. Bizony, nehéz összehasonlítani a Loki Oláh Gábor utcai otthonát a svájci főváros szuperlétesítményével, vagy ha pontosabban fogalmazunk, nincs olyan szempont, amelyben egyáltalán érdemes lenne összehasonlítani a két stadiont. Az egyik oldalon a több Európa-bajnoki mérkőzésnek is otthont adó komplexum, a másikon pedig olyan objektum, amelyet már egy évtizeddel ezelőtt a Hansa Rostock játékosai megmosolyogtak egy Intertotó-kupa-mérkőzés előtt
– pontosabban először elismerően bólogattak a német csapat tagjai, s megdicsérték a DVSC-t a hangulatos edzőpályáért… Aztán megtudták, hogy amit látnak, az a stadion, s ekkor jött a gúnyos mosoly.
Eközben negyven kilométerre a berni stadiontól Herczeg András épp átmozgató edzést vezényelt játékosainak. Rendhagyó helyszínen, a spiezi Hotel Eden első emeleti folyosóján futottak, gimnasztikáztak, nyújtottak a DVSC labdarúgói. A debreceniek klubmenedzsere a környéken nem talált olyan területet, ahol megtarthatta volna az átmozgató tréninget, ezért választotta a folyosót. A csapat az ebéd és a kora délutáni csendes pihenő után, két órával a találkozó kezdete előtt indult el a Stade de Suisse felé. A stadion környékén ekkor már nagyon sokszor lehetett magyar szót hallani, ötszázan utaztak el Debrecenből, hogy a helyszínen biztathassák kedvenceiket. S ami roppant meglepő, a félezres magyar tábor nem volt nyomasztó kisebbségben a lelátókon, hiszen alig hatezren váltottak belépőt az UEFA-kupaselejtezőre. A hazai ultrák persze ott voltak a keleti kapu mögötti oldalon, s az egyszerű magyarországi látogató legnagyobb meglepetésére többször is rázendítettek egy dalra, amely a szovjet (orosz) himnusz dallamára íródott.
A Young Boys elmúlt hétvégén kinevezett mestere, Vladimir Petkovic a Berner Zeitung című napilap hasábjain ismertette elképzeléseit a csapatért szorítókkal. „Lendülettel és új taktikával” címen jelent meg a meccset beharangozó írás, amelyből kiderült, hogy a sárga-feketék az új mester dirigálásával 3–4–3-as hadrendben, közönségszórakoztató, támadófutballt játszanak majd.
Ami a felállást illeti, a Young Boys valóban három csatárral kezdett, s főleg a bal oldalon serénykedő Carlos Varela okozott sok problémát a mieinknek, s bár ekkor még nem lett baj a villámgyors csatár fickándozásából, ijesztő volt figyelni, mennyivel gyorsabb a svájci csapat legjobbja a mieinknél. Aztán kicsit megnyugodhattunk, hiszen a Czvitkovics Péter buktatásáért megítélt jogos büntetőt Rudolf Gergely belőtte, s ez láthatóan visszavetette a házigazdát.
Talán minden másként alakul, ha a debreceniek hátsó alakzata nem követ el egy sor súlyos egyéni hibát az első játékrész hajrájában, ám Marco Schneuwly egyenlítő gólja alaposan megfogta az addig jól teljesítő magyar csapatot. A folytatásban már az történt a pályán, amit a Young Boys akart: a hajrában tovább növelte előnyét, a debreceni védelem csak asszisztált Carlos Varela száguldozásához. S bár a továbbjutásra az eredmény tükrében szinte semmi remény nincs, abban bízhatunk, a Loki tanult a meccs hibáiból, és két hét múlva győzelemmel feledteti a berni kudarcot.
Jó: Varela, Regazzoni, ill. Rudolf
