Még az Anderlecht keretéhez tartozik?Még az Anderlecht keretéhez tartozik?
Természetesen. De értem a kérdést, hogyne érteném, amikor napok óta másról sem faggatnak a csapattársak, a szurkolók és a belga újságírók, hogy akkor most tényleg elad-e a klub.
És mit mondott nekik?
Azt, hogy én nem tervezem elhagyni a csapatot, a jövőmmel kapcsolatos hírek helyett igyekszem az edzésekre, a meccsekre összpontosítani. Persze a csapattal kapcsolatos fejleményekről én is tudok, így tisztában vagyok azzal is, hogy a fehérorosz BATE elleni korai Bajnokok Ligája-kudarc miatt nehéz helyzetbe került az egyesület, és mások mellett állítólag engem is el akar adni.
Ezt már közölték is önnel?
Nem beszélt erről hivatalosan senki, sőt a klubigazgató külön megkért minket, hogy ne foglalkozzunk a sajtóban megjelenő hírekkel. A belga lapokban ugyanis az elmúlt napokban az Anderlecht tervezett kiárusítása jelenti a fő sporttémát, a Derniere Heure például a következő címmel jelent meg: „Juhász, Biglia és Proto eladó!” Egy másik újságban pedig már az értünk kért összegeket is megjelentették, az én nevem mellett négymillió euró szerepelt.
Különös lehet azzal az érzéssel dolgozni nap mint nap az edzéseken, hogy közben tudja, a klubvezetők már csak a négymillió eurót látják önben...
Annál talán többet is, hiszen a játékoseladásoknál az Anderlecht hajlamos az indokoltnál magasabb összegről indítani az alkudozást. De higgye el, nem zavar különösebben a felhajtás. Azt pedig megtisztelőnek tartom, hogy a legértékesebb játékosok között emlegetnek.
Nyugalma meglep: talán már ismeri pályafutása következő állomását?
Nem tudok konkrét megkeresésről, így ebben a témában is csak pletykákra hagyatkozhatok. Egyébként, ha választanom kellene, Angliában vagy Németországban futballoznék a legszívesebben.
Az elmúlt hónapok értesülései alapján ez csakis úgy értelmezhető, hogy a Newcastle Unitedbe vagy a Herthába vágyik, a francia St. Etienne érdeklődése pedig hidegen hagyja.
Olvastam én is, hogy ezekkel a csapatokkal hoztak szóba, de higgye el, többet én sem tudok. Feltételezem, a szerdai, Montenegró elleni válogatott barátságos mérkőzés után dől el a sorsom, kétezer-ötben is az Argentína ellen találkozót követően kerültem az Anderlechthez. Így azt is valószínűnek tartom, hogy a Puskás Ferenc Stadionban ott ül majd néhány megfigyelő a lelátón, hogy a játékomat kövesse.
Nyomasztja, hogy titkos szemlélők előtt kell további pályafutását is meghatározó teljesítményt nyújtania?
Nem vagyok az a futballista, akit akár negatív, akár pozitív irányba befolyásol, ha nézik: a válogatottban és a klubomban egyaránt mindig a lehető legjobb teljesítményre törekszem.
Ez mintha anderlechtes társaihoz hasonlóan önnek sem sikerült volna a Standard Liege elleni, múlt szombati Szuperkupa-mérkőzésen, melyen csapata három egyes vereséget szenvedett.
A fájó kudarc részben betudható a BL-kiesés utáni nyomasztó légkörnek; nehéz volt a csapatnak kihevernie a kínos bukást.
Pedig sok idő nincs a sebek nyalogatására, szombaton rajtol a bajnokság. Persze lehet, hogy ez önt már nem igazán érinti...
Nem tudok mást mondani, mint amit a beszélgetés elején: jelenleg az Anderlecht játékosa vagyok.
