„Nincs gond!” – olvashattuk le a higgadtság szobrának modellt álló Hajdu János szájáról. Ha ő mondja, biztos így van, bennünket azért elbizonytalanított, hogy a szövetségi kapitány ezt időkérés során, 17 perc és 37 másodperc elteltével, a németek 10–5-ös vezetésénél tudatta a lányokkal. Szerencsére a következő hét és fél perc bizonyította, hogy ő a szakember: nyolc perccel később már 10–10 állt az eredményjelzőn.
„Mindent bele!” – üvöltötte csaknem háromszáz magyar a lelátón, amikor a második felvonás derekán úgy érezhettük magunkat, mint aki kétszer is a Jangce folyóba lépett. Armin Emrich együttese ugyanis 17–12-re megugrott, és félő volt, amit egyszer véghezvittünk, másodjára már nem sikerül. Túlzott pesszimizmusunkért utólag is az érintettek elnézését kérjük: az 54. percre Tóth Tímeáék megint egyenlítettek.
A java ezután következett.
„Dobjuk be, dobjuk be!” – szinte könyörögtek a nézőtérre kifeszített lobogók tanúsága szerint a Túrkevéről, Répcelakról, Kecskemétről és Százhalombattáról (is) érkező drukkerek, akik időközben a pekingieket is maguk mellé állították; két, a rizsföldeken viselt szalmakalapot húzó honfitársunk több száz kínaival magoltatta be a „Hajrá, magyarok!” rigmust.
Szóval zúgott a „Dobjuk be!”, amikor Görbicz Anita 61 másodperccel a vége előtt a kezébe vette a labdát, és odalépett a kaputól hét méterre felfestett csíkhoz – de csak azután, hogy Hajdu János és Pálinger Katalin ráüvöltött a bizonytalannak tetsző irányítóra, hogy „Menj oda, és lődd be!”
S mintha ez ennyire egyszerű lenne, Anita a jobb alsó sarokba vágta a labdát.
Őrület volt a köbön, amit a magyar csapat addig, majd az azt követő, hála Istennek rövid játékidőben produkált. A lányok (hölgyek, asszonyok, kinek hogy tetszik) ezúttal bizonyították: 14 játékos egymásért küzdő csapatot alkothat.
Bármennyire is közhelyszerűen hangzik, le kell írnunk, mert ez az igazság: nagy szívének és elszántságának köszönhette együttesünk a sikert. És végre egyszer nem a németek nyertek a végén. Az utolsó nyolc percben nem találtak be! Görbicz meg Vérten viszont igen.
„Görbiczet nem tudtuk megállítani” – hullajtott könnyeket a találkozó után Nadine Krause, aki méltó ellenfele volt „Görbének”, hiszen ő is kilenc találatig jutott. Csakhogy amíg neki nem akadt társa, addig Anitának több is (ej, ha Tóth Tímea állandósítaná második félidei formáját…). A minimális különbség ellenére kijelenthető, hogy a magyarok CSAPATKÉNT értek el sikert.
