Megnézi a százméteres síkfutás döntőjét?Megnézi a százméteres síkfutás döntőjét?
Természetesen. De tiszta győztest biztosan nem látunk. Sőt, tiszta résztvevőt sem.
Nyolc futóból…
…nyolc doppingol.
Csakhogy nem lehet bizonyítani.
Kétségkívül. A tíz és a 9.7 másodperc között a dopping a különbség.
A dopping révén bárki világcsúcstartó lehet?
Azért tévhit, hogy ha ma bedobsz valamit, holnap máris repülsz. Tehetségesnek kell lenni, keményen kell edzeni, ráadásul az edzőkkel és a kísérőkkel tökéletes csapatot kell alkotni – és akkor jelentik majd a legjobb szerek a különbséget. Az egész hatalmas kompozíció, szimfónia. Minden mindennel összefügg, és a szereknek hosszabb távú hatásuk van. Tesznek arról, hogy kipihend magad, és elkerüld a katalizáló fázisokat. A strandröplabda egészséges lehet. Az élsport nem. Szétrombolod a tested. Mint például Marion Jones.
Még a nagy cégek sem ártatlanok az ügyben
Sydney ötszörös érmese…
…hihetetlenül keményen edzett. A doppingszerek megóvták a sérülésektől. Aztán diadalmaskodott, elrabolva az érmeket.
Büszke rá?
Persze. Még mindig. Nagyszerű teljesítmény volt, és ne higgyék, hogy Marion riválisai szegény becsapottak voltak.
Nem csupán amerikai problémáról beszélgetünk?
Nem. Minden ország, minden szövetség, minden élsportoló érintett, és a felelősök közé az olyan nagy cipőgyártók is beletartoznak, mint az Adidas vagy a Nike. Ismerek atlétákat, akik szállították a rekordokat, aztán megsérültek, és máris hívtak: „Ötven százalékkal alábecsültünk téged.”
Doppingügyekben ön lett a sportolók gyógyásza.
Inkább az edzőjük. Közösen találtuk ki, kinek mi volt a jó, és mi mennyi idő alatt bomlik le. A kapott pénznek megfelelő koktélokat és kúrákat állítottam össze. Kevés pénzért utcai szereket kaptak, néhány tízezerért már személyre szabottat.
Marion Jones esetében…
…a pihenési szakaszok voltak fontosak. Kétezerben versenyről versenyre ment, kellett neki a pihenő. EPO-t kapott, növekedési hormonokat, adrenalininjekciókat, inzulint.
Jones félt az injekcióktól.
Éppen ezért az akkori férje, C. J. Hunter és az edzője, Trevor Graham egy adagba keverte a három hatóanyagot. Próbáltam lebeszélni őket erről, mert túl kockázatosnak tartottam.
Milyen kapcsolata volt az atlétákkal?
Üzleti. Határértékekről és adagolásról volt szó. Marionnal ritkán beszéltem. Az egész az edzőkön keresztül zajlott.
Volt a doppingolásnak valamilyen ritmusa?
Októberben, a szezon befejeztével mindig vártunk néhány hetet, hogy kitisztuljon a szervezet. Novemberben elkezdtük a növekedési hormonok és az EPO adagolását, illetve hetente kétszer ellenőriztük a sportolót, hogy meggyőződjünk arról, nem képződnek a testében vérrögök. Ehhez jöttek még a tesztoszteronbombák. Az első program nyolc-tíz hétig tartott, aztán szünetet tartottunk.
Rögzítették, mikor és milyen célokat kell elérniük?
A sportolótól függött. Akadt, aki már áprilisban jó időt akart futni, hogy a nagy gálákra meghívást kapjon, másnak csak az amerikai válogató járt a fejében, de volt, aki kizárólag az olimpiára figyelt. A céltól viszszaszámoltunk, aztán elkezdtük a következő ciklust. Alaposan ismernem kellett az ügyfeleimet, és tudnom kellett, hol, melyik szövetség milyen eljárásokkal ellenőriz.
Meg tudja tízszerezni az EPO hatását
Honnan lehet ilyeneket megtudni?
Éberségből. Informátoroktól.
Ön volt a legjobb a szakterületén?
Nagyjából. Akar példát? Mindenki az EPO-ról beszél. Az EPO divatos, de vas nélkül csak feleannyira működik jól. Vannak olyan oxigénhordozók, amelyek felturbózzák az EPO-t. Az én szeremet EPO-sokszorosítónak nevezem, s ha beinjekciózom, megtízszerezem az EPO hatását.
Voltak még titkai?
Hát persze! Vannak a vesére ható tabletták, amelyek a szteroidok maradványait blokkolják: ha a sportolók vizeletmintát adnak, ezek a maradványok nem választódnak ki, így a tesztjük negatív marad. Az EPO proteinstruktúrákból áll, így aztán ez az enzim gondoskodik arról, hogy egy versenyző B-próbája egészen más eredményeket mutasson, mint az A-próba. Aztán akadnak anyagok, amelyeket néhány órával a verseny előtt kell bevenni, és megakadályozza az izmok savasodását. Az EPO-val együtt valóságos csodát művelnek. Húszféle doppingszerem van, amelyek még mindig kimutathatatlanok az ellenőrzéseknél.
Világszinten dopping nélkül tehát elképzelhetetlen a magas szintű, kiegyensúlyozott teljesítmény?
Igen. Négyszázon negyvennégy másodpercet futni? Elképzelhetetlen. Hetvenegy méter diszkosszal? Soha. Előfordulhat, hogy százon valaki óriási hátszéllel 9.8-at fut, de esőben vagy melegben évente tízszer tíz másodperc alá kerülni lehetetlen. Csak doppinggal.
Tesztoszteron, növekedési hormon, EPO – ez volt a kombinációja?
Igen. De egyénre szabottan. És csodálatos dolgokat lehetett véghezvinni. Jerome Young például 2002-ben harmincnyolcadik volt a világranglistán négyszázon, akkor elkezdtünk együtt dolgozni, egy évvel később pedig majdnem minden versenyét megnyerte.
Hogyan jutalmazták?
Évente. A nagy eredményeknél pedig negyvenezer dollár bónuszt kaptam.
Az emberei huszonhat érmet nyertek az olimpiákon. Mennyi pénzt keresett?
A nyomozás miatt nem árulhatom el. Fogalmazzunk úgy, évente volt tizenhat-tizennyolc eredményes sportolóm, és utánuk fejenként tizenöt-húszezer dollárt kerestem.
A sport árnyékos oldalán élt?
Nem. Ritkán mentem el a nagy versenyekre, ez igaz, de ennek inkább a féltékenység volt az oka. Az amerikaiak nem akarták, hogy a jamaicaiakkal dolgozzak, illetve fordítva. Hogy árnyékban lettem volna? Nem hinném. Volt egy ranglétra az ügynököktől a szponzorokig, és ezen én is rajta voltam. Mindenki tudta, mi zajlik a sportban. Mindenki ugyanazt akarta: meggazdagodni.
Az ellenőröket egy-két évvel meg kell előzni
Minden szinten doppingolnak?
Igen. Csak a szerek minősége eltérő. A szegények egyszerű szteroidokat használnak, és reménykednek, hogy nem buknak le. De ha fent vagy, befektetsz százezer dollárt, összehozom neked a kimutathatatlan dizájnerszert.
Az meg mi?
A dizájnerdoppingok több olyan szerből állnak össze, amelyek a kívánt reakciót idézik elő. És aztán megváltoztatok bennük egykét molekulát a lánc végén, így az egész nem akad fenn a tesztelések szűrőjén.
Az ellenőrök vadászata… Az is sport. Versenyfutás. Tiszta adrenalin. Egy-két évvel előrébb kell járnunk.
Nyerhetnek az ellenőrök?
Elméletileg igen. Ha minden szövetség, szponzor, menedzser, sportoló és edző alkut köt, és hetente kétszer ellenőrzik a sportolókat, akkor igen. Ami most zajlik, nevetséges.
A sport tisztasága álom?
Persze. Csak akkor nem, ha visszatérünk az antik, pénz nélküli sporthoz. Televízió, Nike és Adidas nélkül. Arról álmodnak, hogy egy sportoló hisz a lelkiismeretben és a tisztaságban? Mese az egész…
Legalizálná a doppingolást?
Nem. De az EPO-t, az IGF-et és a tesztoszteront nem kellene tiltanunk. Mellette az adrenalint, az epitesztoszteront és minden olyan anyagot sem, amelyet a szervezet is megtermel. Ennek a követése lehetetlen, a sportszerűség miatt is.
Sportszerűség? Komolyan beszél?
Vegyük csak a legnépszerűbb szert, az EPO-t: megváltoztatja a hemoglobinszintet, márpedig az embereknek különböző a hemoglobinszintjük. Az engedélyezés éppen azt az egyenlőséget és igazságosságot valósítaná meg, amit állítólag mindenki akar. Genetikai különbségek vannak sportolók között. Az élőlények különböznek, ez így természetes.
A doppinggal uniformizálná a sportolókat?
Az átlagos sportolónak egy milliliter vérében három nanogramm tesztoszteron van, Tim Montgomerynek is három nanogrammja van, Maurice Greene-nek meg kilenc. Mit tehet Tim? Nem a dopping igazságtalan, hanem a természet.
Megtiltana valamit?
Minden mást.
Vannak tiszta sportágak?
Az atlétika, az úszás, a sífutás és a kerékpár menthetetlen. A golf? Az sem tiszta. A labdarúgás? Onnan is jöttek már hozzám, és mondták, úgy kell rengeteget futniuk, hogy lehetőleg ne fáradjanak el.
Miből él ma?
Van még egy kis pénzem. Tanulok. Gyógyszerész akarok lenni. De nem tudom, kapok-e munkát. Megszűnt az életem. Amikor futok, nézelődöm, hátha követnek. De Jerome Younggal ellentétben még mindig jó sorom van.
Mert?
Mert ő kenyeresautó sofőrje lett. Azt mondják, megszegte a sport törvényeit. Egy fenét, éppen ezeket a törvényeket követte!
