Káté Gyula a pénteki sorsoláskor még Fortuna kegyeltjének tarthatta magát, első ellenfele ugyanis a régi ismerős, Johnny Joyce volt. Az írrel már háromszor találkozott, és az eddigi mérleg a magyar bunyós teljes fölényét mutatta, ráadásul saját bevallása szerint – egy kisebb fülgyulladástól eltekintve – remek felkészülésen van túl. Ilyen előjelekkel nyugodtan bízhatott az athéninál jobb szereplésében (2004-ben az első fordulóban búcsúzott), és a tábla láttán csak rajta múlt, hogy a világ- és Európa-bajnoki éremgyűjteményét olimpiaival is bővítse.
Azonban a kedvező lehetőséget nem tudta kihasználni, nem találta meg chicagói önmagát, ahol „ledarálta” az írt. Most szinte tiszta ütése sem volt, nem tudott mit kezdeni a tavalyi meccsükhöz képest taktikát váltó, lábon sokkal többet mozgó Joyce-szal. „Nem tudom, mi történt. Korábban háromszor könnyedén megvertem, eddig nem volt kellemetlen a stílusa, most igen” – összegzett a mérkőzés után az MTK öklözője. Idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány sem palástolta csalódottságát, ugyanakkor értetlenül áll az események előtt: „Gyuszi kétszer annyit ütött, mint az ellenfél, mégis mindig az ír kapta a pontokat. Az is érdekes, hogy a bíró legalább nyolcszor rászólt Joyce-ra, de egyszer sem intette meg.”
