A Kaposvár–Paks (3–5) mérkőzés lefújását követően Gellei Imre a sajtótájékoztatóról az öltöző felé ballagva megállapította: ez a találkozó magyar mércével mérve kiérdemelte az ötös osztályzatot. Nos, nem kétséges, a két csapat ritkán látható izgalmas és fordulatos mérkőzést játszott szombaton, ezért bevalljuk, a bizonyítvány kiállításakor átfutott az agyunkon, ha lenne feles osztályzat, most bátran adnánk négy és felest erre a meccsre: a két csapat szerzett nyolc gólt, és a vesztésre álló együttes még háromgólos hátrányban sem adta föl a találkozót.
A nagyobb dicséret természetesen a Paksot illeti, a vendégek az első félidőben úgy szögezték kapujához a Kaposvárt, mintha egy ificsapat ellen játszanának. A Rákóczi viszont a második félidei bátor és már-már kockázatos futballjával talán még saját szurkolóit is meglepte, a két együttes által produkált nyílt játék magyar szinten valóban kiemelkedő meccset hozott.
És a kulcsszó itt a nyílt játék.
Való igaz, a küzdő felek a kilencven perc alatt bebizonyították, hogy a szurkolók vevők az élvezetes futballra. Hiába kapott ki ugyanis hazai pályán a Rákóczi, a lefújást követően a drukkerek felállva tapsolták csapatukat. A Paks szakmai stábja ezúttal tökéletes hadrendet választott, hiszen átállt az egycsatáros (Márkus Tibor maradt ki a csapatból) játékra, és ez a szisztéma fényesen bevált a Kaposvár háromvédős futballja ellen.
„Igyekeztünk már az első perctől saját kezünkbe venni a játék irányítását, s azt hiszem, ez tökéletesen sikerült –
mondta Kiss Tamás, a Paks középpályása, aki gólt lőtt és gólpasszokat adott. – Megpróbáltuk letámadni a Kaposvár védelmét, az elöl lévőknek kellett indítaniuk a mozgást, az üres területekre belőtt labdával pedig egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a hazaiak. Egy biztos, nem a véletlen műve volt az első félidei produkció. Szurkolóink ebben a bajnokságban azt várják tőlünk, hogy ne csupán szürke középcsapat legyünk, s most bebizonyítottuk, hogy mi is ezért dolgozunk.”
