Széltől szélig gondok

A leginkább a védelem miatt fáj hat a portugál mester feje, ugyanis hat középhátvédje is hiányzik sérülés miatt: Nicolás Burdisso, Cristian Chivu, Iván Córdoba, Marco Materazzi, Nelson Rivas és Walter Samuel az elmúlt napokban egyaránt csak könnyített edzéseket végezhetett, és bár a hivatalos szezonkezdésre – a fekete-kékek első tétmeccse a Roma elleni találkozó lesz az olasz Szuperkupáért augusztus 24-én – néhányan nyilván felépülnek majd, a klub elkezdett körülnézni a piacon, nincs-e valahol egy „elfekvő” (de nem fekvő!) középhátvéd. Két elérhető embert találtak, a román Mirel Radoit (Steaua) és az olasz Matteo Ferrarit (Roma, de lejárt a szerződése), ám még várnak a döntéssel, és addig is csatlakoztatták a kerethez Luca Caldirolát, a juniorcsapat 1991-es születésű védőjét.

A helyzet a csatársorban sem sokkal fényesebb, csak ott egészen más okból: miközben Mourinho a háromtámadós játék híve, és egy középcsatárra, illetve jó szélsőkre van szüksége, a keret hemzseg a középcsatároktól, a szélsőket meg nagyítóval kell keresni. A fekete-kék alakulatnak jelenleg nem kevesebb mint hat befejező csatára van: a Brazíliából visszatérő Adriano, a fiatal Mario Balotelli, a távozásra ítélt, de maradni akaró Hernán Crespo, a szürke eminenciás Julio Cruz, a térdsérüléssel bajlódó Zlatan Ibrahimovic és a helyét kereső David Suazo, s közülük bizony kevesen képesek arra, hogy kimenjenek a szélre futballozni. Klasszikus szélsője ugyanakkor alig van a portugál mesternek: a veterán Luís Figo és az újonnan igazolt Mancini mellett ezeken a posztokon még szükség lenne egy-két emberre, de egyre inkább úgy tűnik, hogy például a tréner által alkalmasnak tartott Ridarco Quaresma végül otthon marad Portugáliában.

S ha már a kiszemelt játékosoknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a Mourinho által kifejezetten kért Frank Lampard sem érkezett meg Milánóba, és bár Sulley Muntarit átigazolta a klub, a kemény ghánai középpályás nem ugyanazt a szintet képviseli, mint az angol válogatott vezéregyénisége. (A középpályáról kevesebb szó esik: ez a legkiegyensúlyozottabb csapatrész, de azért Patrick Vieira és Estebán Cambiasso sérülése okoz némi gondot, akárcsak az, hogy Pelét el akarja küldeni a klub, míg Dejan Sztankovics továbbra is „szemez” a Juventusszal.)

El kell ismerni, hogy a nehézségek ellenére Mourinhónak az arcizma sem rándul, pontosabban eddig egyetlen alkalommal veszítette el közmondásos nyugalmát: az egyik edzést váratlanul zárt kapussá minősítette, amit a jelen lévő szurkolók finoman szólva is nehezményeztek.

„A tifosóknak is meg kell érteniük, hogy a taktikai munka csak ránk tartozik, mert máris van olyan érzésem, hogy az ellenfelek elkezdtek kémkedni utánunk” – szólt a mester némi üldözési mániáról árulkodó magyarázata, amelyet a drukkerek nehezen fogadtak el. Az edzésekről ugyanakkor a játékosok ódákat zengenek: Mourinho tréningjein állandóan főszerepet játszik a labda, ami az alapozási időszakban más mestereknél meglehetősen ritka. A gyakorlatai ráadásul nemcsak a testet, hanem a szellemet is megmozgatják, a futballistáktól folyamatos odafigyelést igényelnek, mert olyan feladatokat dolgozott ki stábjával, amelyek a keret minden tagját állandóan mozgásban tartják. Az Inter engedélyével rengeteg állás nélküli olasz szakvezető látogatja a fekete-kékek nyilvános tréningjeit, és valamennyien elragadtatással nyilatkoznak róluk, akárcsak a játékosok, akik máris odavannak az új mesterért. Azt persze José Mourinho és ők is tudják, hogy a rengeteg befektetett munka mit sem ér eredmény nélkül. Az eredmény pedig ebben az esetben (az ígért látványos futball mellett) kizárólag a BL megnyerése lehet, hiszen a bajnoki cím megvédése olyan „bravúr” lenne, amely az elzavart Roberto Mancininak is sikerült néhányszor…