Fáy utcai futballsziget

Bevett szokás a magyar fut ballban, hogy a szürke produkciót nyújtó csapatok vezetősége azt veti a kritikusok szemére: nem szemlélik pozitívan a pályán történteket.

Nos, ha az Illovszky Rudolf Stadionban a mérkőzés nagy részében roppant szerény teljesítményt nyújtó Újpest futballját elemezzük, írhatnánk akár azt is: a lila-fehérek már az első perctől kezdve olyan lelkesen támadtak, hogy közben elfelejtettek védekezni. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb, a valóságban ugyanis a lilák minden csapatrészükben gyengébben produkáltak, mint az angyalföldiek.

Úgyhogy ha már pozitívum, írjuk inkább azt, hogy a Fáy utcában futballszigetre bukkantunk: itt ugyanis van egy csapat, amelyiknek van lendülete, elképzelése, a játékosok motiváltak, ráadásul a szakmai építkezés is tudatosnak tetszik. Ennek tükrében nem is volt véletlen, hogy a szétesően játszó, helyüket csak toporogva keresgélő újpestiek között cikáztak az angyalföldiek, mint ahogyan az is törvényszerű volt, hogy alig ötvenpercnyi futball után már három góllal vezettek a hazaiak. Mégpedig úgy, hogy a támadásbefejezésekhez csupán asszisztálni tudtak a vendégek.

Amúgy lehetne több is a lilák futballjában, hiszen két góljuk jelezte, összeszedettebb csapattal talán többre vihetnék, így azonban csak az látszik, bizony gondok lehetnek a Megyeri úton. Újpesten talán jobban járnának, ha már most, a bajnokság elején valahogy rendet raknának a játékosok fejében. S ahogy ilyenkor a gyengébben teljesítő csapatoknál szokás, pozitív példát keresve megemlíthetnék a Vasas futballját. A sok futást, az egy az egy elleni játékhelyzetek megoldását és nem utolsósorban a hazai színekért szorító közönséget tapsra ragadtató gólerős támadójátékot. A hazaiak végigrohanták a kilencven percet, és erőfutballjukba még az is belefért, hogy rúgjanak gólt bikaerős lövésből, visszahúzós csel után.

Merthogy ezen a szemüvegen keresztül nézve valóban élvezhető játék a labdarúgás – bizony még hazai szinten is...