neplését rögzítette. Mintegy ötven éneklő, ugráló drukker fogadta Mészöly Kálmánt, akinek előbb csapatsálat tekertek a nyaka köré, és sárga-fekete sapkát tettek a fejére, majd különféle – neki írt – rigmusokkal szórakoztatták.
„Kálmán bá’, mennyit fizetett nekik?” – tréfálkozott a
meghatódottságtól a könnyeivel küszködő Szőke Sziklával az MTK egyik futballistája, majd amikor egymást lökték fel a kamerájukkal a riporterek, hogy nekik beszéljen először a magyar edző, mindenki belátta: a törökök a mai napig hihetetlenül tisztelik Mészöly Kálmánt.
Akit aztán nem is a városon rendőri kísérettel felvezetett busszal, hanem egy sötétített ablakú luxusdzsippel szállítottak a szállodába.
A vendégszeretet és a profizmus ugyanakkor a Magyarországról érkező sajtósok kiszolgálásán is látszott: amikor a Fenerbahce–MTK BL-selejtező szervezéséért felelős hölgy megtudta, hogy szeretnénk beszélni Luis Aragonésszel, nem tétlenkedett, a saját autójával vitt el bennünket a Fener edzőközpontjába, ahol az ankarai egyetem magyar szakán végző fiatalember segített az Ebgyőztes edző és Daniel Güiza faggatásában.
Ami nekünk kellemes meglepetésnek tűnt, a helyiek számára mindennapos jelenség: mint megtudtuk, a nagy klubok mindenben megpróbálnak a médiumok kedvében járni, ugyanis az öt, kifejezetten sporttal foglalkozó országos napilap, amikor nem kap használható információt, hétről hétre kacsákkal sokkolja az olvasókat – a minap az egyik újság Ronaldinho képét tette az egyik oldalra Fenerbahce-mezben, s azt írta: hiába hiszi mindenki, hogy a brazil a Milanban folytatja, biztosan Isztambulba szerződik…
Mindenesetre – bár sem a rivális, sem a török sajtó nem hangoztatja, hogy a Fenerbahce felkészült az MTK-ból – amióta kiderült, hogy Mészöly Kálmán is a magyar küldöttség tagja, óvatosabban bánnak az esélyekkel.
Tudják, hogy a Törökországban megbecsült edző otthon van Isztambulban.