Kellemes előzmények után dobták fel a labdát a torna első helyéről döntő Törökország– Magyarország mérkőzésen: előzőleg a németek kétszeri hosszabbításban 86–84-re legyőzték az ukránokat, s ez azt jelentette, hogy a mieink másodiknál rosszabbak már nem lehettek. Hogy mégsem lehetett felhőtlen az örömünk, arról a sérülések tehettek: Englert Orsolyának szombaton a bal sarkában elszakadt az ínszalagja, s Bujdosó Nóra bal bokája is bedagadt egy kicsit, így őt is pihentette Rátgéber László szövetségi kapitány.
Még egyik napon sem volt ennyi néző, mint most, a másfél ezer fanatikus török elemi erővel biztatta övéit. Szerencsére gyorsan torkukra forrt a szó: összeszedetten, remekül védekezve kezdett a magyar csapat. Ezúttal is Fegyverneky Zsófia és Vajda Anna – utóbbi a csapatkapitány – jeleskedett a pontszerzésben, de nem maradtak el a 18 éves Krivacsevics Tijana bravúrkosarai sem a centerposztról. Semsei Barbara rutinosan irányított, s ha kellett, bebombázta a triplákat.
A házigazdáknak nem ízlett Rátgéber szigorú védekezése, amely egyre inkább az újjászervezett magyar válogatott védjegyévé kezd válni.
A két török bíróra az első negyedben nem lehetett panasz, a másodiktól kezdve annál inkább. Vajdáékat azonban ez sem tudta padlóra küldeni. Elviseltek mindent: a már-már a csalás határát súroló játékvezetői fújásokat, a nyolc elhibázott büntetőt, no meg a számtalan kihagyott ziccert, amelyeket értékesítve jóval korábban eldőlhetett volna a meccs. Hogy nem dőlt el, abban elsősorban Isik és Karacam sporttárs, a két hazafias bíró a ludas. A harmadik negyedben úgy ajándékozták a büntetődobásokat, mint Mikuláskor szokás a szaloncukrot.
A vezetést átvenni viszont csak kétszer sikerült a vendéglátóknak, akkor is csak pillanatokra, mert Horti Dóra két remek duplája billentette vissza az előnyt a mi oldalunkra, majd jött Krivacsevics duplája és Vajda értékesített büntetője. A pecsétet a hihetetlen magyar győzelemre Fűrész Diana két jó szabaddobása ütötte rá. A csapat visszafogottan ünnepelt, a játékosok szinte nem akarták elhinni, hogy megnyerték a tornát, amelyen a legutóbbi Eb kilencedik és tizenegyedik helyezettjét is legyőzték! Pedig minden ok megvan az örömre, mert ez az esélytelennek kikiáltott remek kis közösség nagybetűs csapattá nőtte ki magát.