Ronaldinhónak meg kell találni a helyét

A Milan hónapokon, sőt éveken keresztül keresett egy jó befejező csatárt, mígnem néhány napja végre rátalált a megfelelő emberre Ronaldinho személyében. Aki még véletlenül sem nevezhető befejező csatárnak…

A brazil futballista érkezése alaposan megosztotta az olasz labdarúgó-szakértőket (nem úgy a játékos szerződtetése nyomán régen tapasztalt bérletvásárlási lázban égő Milan-szurkolókat…), és érdekes módon az aggályok nem is Ronaldinho gyenge erőnléti állapotával, a Barcelonánál töltött utolsó szezonban mutatott gyászos formájával, hanem a hasznosságával, használhatóságával kapcsolatosak. A fő kérdés: szüksége volt-e a Milannak Ronaldinhóra? Avagy, kicsit átfogalmazva: valóban Ronaldinhóra volt-e szüksége a Milannak?

Vegyük csak sorra, kiket szeretett volna megvásárolni az egyesület a – Ronaldo vergődése miatt régóta a csapat Achillespontjának számító – csatárposztra az utóbbi egy-másfél évben! Didier Drogbát, a Chelsea elefántcsontparti gólgyárosát, Samuel Eto’ót, a Barcelona kameruni gólfelelősét, Andrij Sevcsenkót, a milánóiak korábbi kiváló ukrán góllövőjét és Emmanuel Adebayort, az Arsenal togói gólvágóját. S végül kit szerződtettek? Az irányítónak, támadásszervezőnek, gólelőkészítőnek nagyszerű, a befejezést azonban általában inkább másokra meghagyó Ronaldinhót.

Ha a Milannál valamelyik vonal nem szorult erősítésre, akkor az a Kaká, Seedorf páros alkotta visszavont támadósor volt.

A 4–3–2–1-es „karácsonyfahadrendben” (amelyhez Carlo Ancelotti saját bevallása szerint Ronaldinho érkezése után is ragaszkodik) alapesetben Alexandre Pato lesz a csúcsdísz, ám 18 éves, zsenge kora miatt legalábbis kérdéses, hogy érdemese rá építeni a támadójátékot. Két helyettese pedig a posztrangsorban tényleg nem több helyettesnél: a 34 éves Filippo Inzaghit afféle kármentőként tartják a csapatnál szorult helyzetekre, a legutóbb Genoában tündöklő Marco Borriellónak pedig valószínűleg már szóltak, ez itt nem a Genoa. Alberto Paloschiról pedig csak annyit: a 18 éves csatár Ronaldinho átigazolására úgy reagált, hogy bekopogtatott a klubvezetőkhöz, és kérte, mindegy, melyik csapathoz, de adják kölcsön…

„Más irányban is tájékozódtunk, más játékosokat is kerestünk, de Ronaldinho megszerzéséről egy percre sem tettünk le” – igyekezett feloldani az igények és a vásárolt „termék” közötti ellentétet Adriano Galliani alelnök. Clarence Seedorfot azonban valószínűleg ő sem tudja megnyugtatni: alighanem a holland futballista lesz a Ronaldinho-üzlet legnagyobb áldozata. Hiába üdvözölte a közös csapatebéden elsőként az új csapattársat, valószínűleg neki kell átadnia a helyét, és a cserepad mellett lassan azzal a gondolattal is megbarátkozhat, hogy tízes mezéről is kénytelen lesz lemondani. Bár a brazil támadó szerződtetése ellen korábban nyíltan tiltakozó Seedorf elvileg megtarthatná a dresszt, Ronaldinho szinte köszönés helyett kérte tőle, hogy válasszon magának új számot, ő szeretné a világszerte ismert R10-es imázsához illeszkedő szerelést viselni. További gondot jelenthet a Kaká-tényező: noha Ronaldinhónak az aktuális aranylabdással valószínűleg nem kell harcot vívnia a kezdők közé kerülésért, a páros a brazil válogatottban már sokszor bizonyította, a pályán az együttműködésük csikorog (lásd keretes írásunkat).

„Magától értetődő, hogy enynyi ragyogó futballistának nem tudok egyszerre helyet találni a pályán – világított rá új problémájára Ancelotti vezetőedző, majd Ronaldinho várható szerepéről is beszélt. – A legtermészetesebb pozícióban játszik majd, őt nem kell keretek közé szorítani. Azt akarom, legyen teljesen szabad, hogy ötletes, kreatív stílusa kibontakozhasson. Meglátják, hamarosan újra a világ legjobb játékosa lesz.”

A taktikai nehézségek és a csapaton belüli feszültségek ellenére elképzelhető, hogy a milánóiak által várt „brazil csoda” ezúttal eljön. Igaz, azt egyszer már beígérték nekik, a 2007 januárjában összeállt Kaká, Pato, Ronaldo hármas azonban a csodálatos kezdés után (elsősorban Ronaldo sérülései miatt) nem villogott. Az akkori trió fogalommá vált beceneve után az olasz sajtóban most ismét Ka-Pa-Roként emlegetik a Milan támadósorát – ám kissé óvatosabban.