Két legyet egy csapásra

Kimondva-kimondatlanul min denki győzelmet várt tőle, s ő sem volt ezzel másként. Mivel az egész hétvégén a leggyorsabb volt, ráadásul úgy tetszett, könynyedén jönnek a gyors körök (nem úgy, mint a többieknek), megvolt az esély, hogy Assen után a Sachsenringen is duplázzon. Végül azonban másként alakultak az események.

Már a rajt előtt lógott az eső lába, hűvös volt, és felhős az ég, az aszfalt azonban száraz – így nyilvánvalóan mindenki slickgumikon várta a lámpa szabad jelzését. A korábban joggal „rajtkirálynak” nevezett Talmácsi az első helyről – ám nem sikerült megőriznie pozícióját, sőt! A top tízen kívülre került az indulás után.

„A rajtnál mindig gázfröcscsökkel tisztítjuk ki az erőforrást, de úgy látszik, most a szokásosnál tovább álltunk ott az indulásra várva, és talán túl sokáig durrogtattam a motort, mert amikor hirtelen ráadtam a gázt, kevés benzint kapott, és megtorpant. Újra vissza kellett húzni a kuplungot, és megint ráengedni. Utána azonban már minden rendben volt, gyors tempót diktáltam, büszke vagyok rá, hogy néhány kör alatt magam mögött tudtam hagyni a középmezőnyt. Utólag azt mondom, ha elsőnek fordulok az első kanyarba, akkor is harmadik leszek a végén, mert az utolsó tíz körben dőlt el minden, akkor pedig di Meglio és Bradl is gyorsabb volt nálam” – mondta Talmácsi.No igen, az utolsó tíz kör valóban izgalmasra sikerült a rövid, kanyargós német pályán. Elöl négytagú élboly (Bradley Smith, Mike Di Meglio, Stefan Bradl és Talmácsi Gábor) haladt, ment a helyezkedés, közben a vb-pontversenyben remekül álló Simone Corsi szépen lassan leszakadt az éllovasoktól. Az élen gyakran változott a helyzet, utóbb azonban már csak a második helyért lehetett küzdeni, mert Di Megliónak sikerült meglógnia.

Noha szemerkélt az eső, öt körrel a vége előtt még mindig nagy iramot diktáltak, egyáltalán nem volt életbiztosítás száguldani. De ők négyen mit sem törődtek vele, hiszen mindanynyiuk szeme előtt az év végi dobogós helyezés lebegett.

„Ahogy elkezdett esni az eső, egyre jobban vettük vissza a gázt, mert egyikünk sem akart elesni, de a tempó még így is elég gyors volt ahhoz, hogy ne intsék le a versenyt. A tévéből nem lehetett látni, de a plexi már rendesen vizes volt, és a tapadás is sokat változott – nagyon sokat kockáztattunk. Slick-gumival nedves aszfalton menni – óriási pszichikai terror alatt tartott minket az időjárás. Na mindegy, mentünk, ahogy tudtunk, Bradl két-három kanyarban lassabb volt nálam, de a többiben gyorsabb – ezért nem akartam megelőzni, hagytam, diktálja ő a tempót, hogy ne érjenek utol a többiek. Smith mégis megérkezett, bebújt féktávon, ahol már nem volt elég hely, elrontotta a kanyart, úgyhogy visszaelőztem. Így meglett a harmadik pozíció, de Bradlt nem tudtam támadni. Örülök a harmadik helynek, a nyári szünet előtt ez nagyon jó eredmény” – értékelt a magyar világbajnok.

Öt verseny, négy dobogós hely – ha az utóbbi hetek mérlegét nézzük, megállapíthatjuk, hogy Talmácsi remekül hajrázott a nyári szünet előtt, ami azt is jelenti, hogy az összetettben felzárkózott a harmadik pozícióba. A második helyezett Simone Corsi „lőtávolba” került, az éllovas Di Meglio azonban messze van (57 pontnyira): ha nem hibázik, vele nehéz dolga lesz a magyar versenyzőnek.

Ne feledjük azonban, hogy a szünet után Talma pályái, Talma versenyei következnek…