Rendezhettük a sorokat (folytatás)

A siker érdekében egyébként a kapitány egy kicsit lazított a gyeplőn, s péntek este, az elvesztett elődöntő után kimenőt adott a csapatnak, hogy a játékosok kieresszék a felgyülemlett gőzt. Az éjszakai programnak nem szabott gátat, ám ettől függetlenül nyugodt volt, mert mint mondja, profi sportolókkal van dolga, akik pontosan tudják, hogy a vasárnap esedékes Európa-bajnoki bronzmeccs küszöbén hol a határ. A csapat persze azonnal kapott az alkalmon, és felköszöntötte a szombaton 36 esztendős Benedek Tibort.

„Ez így szokás nálunk, odafigyelünk egymásra” – jegyzi meg Kemény Dénes, hozzátéve, hogy elsősorban azok járnak jól, akiknek nyáron van a születésnapjuk, hiszen ilyenkor általában együtt vannak, és közösen ünnepelnek. „Én is a szerencsések közé tartozom” – mondja apró mosolylyal az arcán, utalván arra, hogy az ő születésnapját is évről évre megüli a csapat júniusban.

A szombat délelőtt is szabadprogrammal telt, a játékosok egy része a belvárosban vásárolgatott, mások pihentek, este hat órakor pedig már az Európa-bajnokság helyszínéül szolgáló létesítmény fedett medencéjében vezényelt edzést a szakember. Mindenki, még a kisebb sérüléssel bajlódó Benedek Tibor és Szécsi Zoltán is ott volt a vízben, s az egyhangúnak tűnő úszás után labdás gyakorlatok következtek.

„Hiszem, hogy ők is akarják a bronzérmet, s ez érezhető lesz a mérkőzésen is. De miért is ne lenne így, elvégre ezen az Európa-bajnokságon az akaratra egyszer sem lehetett panasz, még akkor sem, amikor a montenegróiaktól és a szerbektől becsúszott a vereség” – fogalmazza meg reményeit a sikeredző, miközben fél szemmel végig a medencét figyeli. Érezhető, hogy minden pillanatban – így van ez 1997 óta mindig – látni és tudni akarja, mit csinálnak „fiai”.

Mert bizony az Eb-bronzéremért is meg kell dolgozni…