Most sem sikerült…

Hat elveszített meccs, öt elbukott döntő Athén óta.

Pontosabban hat, de a hatodik kakukktojás: a tavalyi melbourne-i világbajnokság fináléjában a horvátoktól kaptak ki a mieink, a további öt alkalommal viszont a szerbektől.

Világbajnokság 2005-ben, Európa-bajnokság 2006-ban, Világliga 2005-ben – ráadásul itt még a csoportban is becsúszott egy zakó – és 2007-ben, Világkupa 2006-ban.

Sok, mi több, nyomasztó.

Most itt az alkalom, hogy legalább az egyikért elégtételt vegyen a Kemény-csapat.

A medencében ott van, hát persze, hogy ott van Benedek Tibor, aki deréksérülése miatt biztos ami biztos, a németek elleni meccset kihagyta, s jól tette, mert mostanra teljesen rendbe jött.

„Nemhogy száz, száztíz százalékos” – mondja mosolyogva Pavlik doktor, a pólós sérülések mindentudója, s ha ő ezt állítja, hinnünk kell neki, s persze az sem mellékes, hogy a többiek is rendben vannak.

Ezen tehát semmi sem múlik…

Most már csak valahogy a játékvezetőknél kellene bevágódni, az elmúlt napokban ugyanis mintha haragudtak volna ránk. Nézzük csak: a török Erhan Tulga és az olasz Filippo Rotunno fújja a meccset.

Nem rossz.

Így, első ránézésre bizakodhatunk a korrekt bíráskodásban, márpedig ennél több nem kell. A kapuban Szécsi Zoltán kezd – hát persze, hogy ő –, odaát egy másik klasszis, Denisz Sefik. A mezőnyben is hemzsegnek a világsztárok: itt Kásás Tamás, Biros Péter, Benedek Tibor, Kiss Gergely, amott Alekszandar Sapics, Vladimir Vujaszinovics, Alekszandar Csirics, Dejan Szavics.

Se vége, se hossza a sornak.

Vajon melyikük dönt?

Talán Biros Péter? Az emberelőnyös ziccerét most mindenesetre elrontja: lövése után a jobb kapufát forgácsolja szét a labda. Kár érte, annál is inkább, mert már a második létszámfölényünk volt, de az elsőnél még idáig sem jutottunk. Még jó, hogy e tekintetben egyelőre a szerbek sem túl acélosak, az első negyedben ők is elszórnak kettőt, a különbség csupán annyi, hogy a mieink számláján Kásás Tamás révén még egy elpuskázott ötméteres is van.

Hiába no, Sefik nagyon jó…

Mintha a medencében lévők be lennének oltva gól ellen. Jó, persze azért ez nem olyan egyszerű, hiszen zseniális védelmek tornyosulnak a vízben, de hát már a 13. percben járunk, és még mindig 0–0…

Most a szerbek vannak létszámfölényben, Sapics bombáját azonban elképesztő mozdulattal védi Szécsi Zoltán.

Ez az!

A labda ismét a szerbeknél, Filip Filipovics pedig már nem kegyelmez: jobbról kilövi a hoszszú alsó sarkot.

0–1.

Tizenöt percnyi játék után… A mieink továbbra is bénultak a kapu előtt – most éppen Kásás Tamás lövése téveszt célt –, az ellenfél pedig érezhetően felszabadult: Nikola Radjen megduplázza az előnyt.

Baj van.

Lassan vége a második negyednek, és még mindig nincs magyar gól, ilyesmi emberemlékezet óta nem történt a Kemény-csapattal. Még jó, hogy Madaras Norbert a 16. percben, egy szépen megjáratott emberelőnyös figura után kilövi a bal alsót, így legalább nálunk is megtörik a jég. A szerbeknél viszont már fel is olvadt: Vladimir Vujaszinovics, az „ész” még a dudaszó előtt a jobb sarokba bombáz.

Mintha eggyel többen lennék a medencében: a mieink mellett ott van a fentebb említett hat mérkőzés görcse is…

Ha ezen túl tudnának lépni Kiss Gergelyék, akkor talán…

Benedek Tibor mindenesetre tesz róla: az éppen a 36. születésnapja előestéjén játszó zseni középre csalja magát, majd úgy dönt, egymaga fejezi be az akciót.

És jól teszi.

Miként Kiss Gergely is, hogy néhány rossz megoldás után nem bizonytalanodik el, máris egál. A lábát fájlaló Szécsi Zoltánt Nagy Viktor váltja a kapuban, majd ebben a játékrészben még egy gólváltás (Vladimir Vujaszinovics kontra Varga Dániel), s 4–4-ről indul az utolsó nyolc perc.

És hogy…

Kásás Tamás góljával végre – először – itt az előny. A 28. percben Molnár Tamás zseniális csavarja után pedig már kettővel mennek a mieink.

7–5.

Ezt meg kell őrizni.

De nem megy. A szerbek viszszakínlódják magukat (7–7), sőt 40 másodperccel a vége előtt emberelőnyhöz jutnak. Ha belövik, vége, ha nem, hosszabbítás.

Megússzuk.

Sapicsot viszont nem: a ráadás első három percében olyan hidegvérrel lő Szécsi Zoltán mellett – igen, visszajött – a kapuba, mintha edzésen lenne. A másodikban viszont Kásás Tamás olyat ront el, amit edzésen egészen biztosan bejönne.

Ez a különbség.

No, meg egy gól – ami Európa-bajnoki döntőt ér.

Zsinórban a hetedik vereség Szerbiától – az athéni olimpia óta tartó átok tehát tovább él.