Most már nyerni kellene

Emlékeznek még az athéni döntőre?

Hát lehet azt elfelejteni?

A már akkor is címvédőként játszó magyar válogatott lehetetlen helyzetből fordította a maga javára a finálét, s lett Sydney után ismét olimpiai bajnok. Szép emlék, semmi kétség, különösen annak tudatában, hogy a mieink valóban a legjobb pillanatban győzték le a szerbeket – azóta viszont egyszer sem sikerült.

Majdnem négy éve…

Athén óta hatszor találkozott egymással a két válogatott – többnyire persze valamely nagy világverseny, például a két évvel ezelőtti Európa-bajnokság döntőjében –, s mindannyiszor a szerbek nyertek. Ugyan a magyar játékosok gyaníthatóan nem cserélnék el az olimpiai aranyat mondjuk a Világliga-elsőségért, de azért jóból is megárt a sok.

Hát még a rosszból.

Szóval éppen ideje megtörni ezt a sorozatot – mondjuk éppen a málagai Európa-bajnokság pénteki elődöntőjében. Nyilvánvaló, hogy mindkét válogatott elsősorban az olimpiára koncentrál, de talán éppen ezért lehet fontos, hogy most ki nyer: lélektanilag előnyt jelenthet, hogy néhány héttel Peking előtt melyikük ítéltetik jobbnak a medencében.

Az előjelek?

Tekintve, hogy a két csapat tökéletesen ismeri egymást, nagy meglepetésre nem készülhetünk. Az biztos, hogy a szerbeknek és a mieinknek is volt egyegy kisiklása itt, Málagában: a csoportmeccsek során ők ikszeltek a románokkal, a Keménycsapat meg kikapott Montenegrótól. Annyi különbség azért mégiscsak van, hogy a szerb válogatott megnyerte csoportját, míg Kásás Tamásék a második helyen végezve ráadásmeccsre kényszerültek a németek ellen. Ami még jó is lehet…

A 14–8-as győzelemmel záruló találkozón a csapat legalább edzett egy jót, a valóban látványos, szép gólok az önbizalmuknak sem tettek rosszat, közben pedig Dejan Udovicsics csapata két napig pihent, s éppen a labdarúgó Európa-bajnokságon a portugálok vagy a hollandok példáján láttuk, hogy ez nem feltétlenül előny. A magyar csapatnak így viszont csak egy szabadnap jutott, amely a péntek óta tartó menetelés után azért jól jött, arról nem is szólva, hogy legalább van idő kicsit „összedrótozni” Benedek Tibort. A Pro Recco játékosának dereka még a spanyolok elleni csoportmeccsen sérült meg, ezért ki is hagyta a németekkel szembeni középdöntőt, hogy péntekre – amikor minden bizonnyal nagy szükség lesz a tudására és a rutinjára – a lehető legjobb állapotban legyen. Elvégre ő is részese akar lenni a rossz sorozatot megszakító nagy pillanatnak.

Mert ne legyenek kétségeink: a Kemény-csapat erre készül.