Húsz éve várunk rá (folytatás)

Az MTK-s vívónő mellett há rom honvédos versenyző alkotja együttesünket, akárcsak a tavalyi Európa-bajnokságon. De nem biztos, hogy mindhárman érmesek lesznek – már ha sikerül a csapatnak a dobogóig jutnia.

„Akár kimondjuk, akár nem, úgy készülünk az olimpiára, hogy aranyérmet akarunk ott nyerni. Ha Európa-bajnokságon győzni tudtunk, ráadásul úgy, hogy nehéz ágra kerültünk, miért ne tudnánk az olimpián is aranyérmesek lenni?” – veti fel Knapek Edina, aki kétszeres világbajnoki bronzérmesként az egyéniben is jó lehet dobogós helyre. Sőt Varga Gabriella eddigi eredménysora is azt bizonyítja, bármire képes, akár egyedül, akár társakkal versenyez, hiszen négy éve az athéni játékokon egyéniben lett hatodik. „Ütős” hármas állt tehát össze, amelyet negyedik emberként a tavaly egyéniben vb8. Ujlaky Virginie egészít ki. Sajátos szerepkörrel.

„A tartalékok speciális akkreditációval vehetnek részt a pekingi játékokon: szállodában laknak, nem az olimpiai faluban – mondja Füleky András, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója. – Nekem mint

csapatvezetőnek kell majd megszerveznem, hogy ugyanott edzhessenek, ahol a többiek. Olimpiák óta így zajlik ez, negatív megkülönböztetést kell elviselniük. A vívóversenyen jelen lesznek a helyszínen, de a lelátón ülnek, és várnak a szövetségi kapitány intésére, hogy mikor vetik be őket.”

A páston sokan megizzaszthatják a mieinket, a lelátón ülőknek viszont nem biztos, hogy melegük lesz.

„Áprilisban jártunk Pekingben, és a csarnokban nagyon hiányoztak a pulóverek, úgyhogy meleg ruhát is kell vinni – mondja Füleky András a játékok körülményeiről. – A kellemesebb klíma miatt kértük is már, hogy változtassanak a légkondicionáló rendszer beállításain.”

Ujlaky Virginie-re ugyanolyan viszontagságok várnak tehát, mint a férfi párbajtőrözőknél Kovács Ivánra, vagy a férfi kardcsapat negyedik tagjára, Lontay Balázsra. Könnyen megeshet, hogy csak szurkolói szerep jut nekik, hiszen a versenynap folyamán csupán egyszer lehet cserélni, vagyis a szövetségi kapitányoknak még a labdarúgóedzőknél is jobban meg kell gondolniuk, hogy ezzel a lehetőséggel mikor élnek

– ha élnek vele egyáltalán. További felelősséget tesz a vállukra, hogy csak az kap érmet az eredményhirdetéskor, aki legalább egy tus erejéig a páston volt, elképzelhető tehát, hogy a tartalékok „díja” az elvégzett közös munkáért, kvalifikációért, edzésekért és az egész napos szurkolásért annyi lesz csupán, hogy együtt örülhetnek társaikkal a sikernek. Megkockáztathatják-e viszont a szövetségi kapitányok, hogy bárkit is becserélnek csak azért, hogy neki is legyen érme, s ezzel esetleg a másik három csapattag – már ha jó formában vívnak – diadalát veszélyezteti?

Akár lehetőséget kap Ujlaky Virgine, Kovács Iván és Lontay Balázs Pekingben, akár nem, csak kívánhatjuk nekik: győztes csapat tagjai legyenek.

Következik: kajak-kenu, női kajak négye