Átlépték az árnyékukat

A férfiteniszben jelenleg egy dolog biztos: Björn Borg olyan, mint a teneriffai rádió Moldova György A Lakinger Béla zsebcirkáló című írásában. Ha ugyanis a teneriffai rádió éjféli híradásában hosszan tartó szélcsendes időt jósolt, néhány órán belül iszonyatos vihar volt várható – ugyanígy, ha Wimbledon Roger Federer előtti utolsó ötszörös bajnoka megtippeli, ki nyeri a következő Grand Slamtornát, az illető riválisa már dörzsölheti is a tenyerét. Márpedig Borg két nappal az angol nemzetközi bajnokság döntője előtt Federerre tippelt. Naná, hogy Rafael Nadal nyert.

Ahhoz persze, hogy a spanyol véghezvigye a korábban elképzelhetetlent, és megszakítsa a svájci világelső győzelmi sorozatát (öt wimbledoni elsőség, 65 füves pályás győzelem), persze sokkal több kellett, mint egy korábbi klasszis téves jóslata.

Nadalról negyedik Roland Garros-elsősége után épp ezeken a hasábokon írtuk meg, hogy kész teniszezővé érett, immár mindent tud a játékról, amit tudni kell – ezt nem is ragoznánk sokkal tovább. Remekül alkalmazkodott a füves borításhoz, már képes a sikerhez vezető agresszív, bátor teniszre is.

De a 4 óra 48 perces, hihetetlen wimbledoni csata és az utána következő könynyes ünneplés után ennél többet is megtudtunk a spanyolról: hogy végképp felnőtt Roger Federer mellé.

Két éve még a döntőbe jutásnak is örült, egy évvel ezelőtt már zokogott – akkor azért, mert nem sikerült legyőznie a svájcit. Most azért, mert minden idők egyik legjobb Grand Slam-fináléjában fölébe tudott kerekedni.

S hogy milyen találkozón? John McEnroe azt mondta, ez volt a legjobb meccs, amit valaha látott. Federer azt, ez volt a legfájóbb veresége.

Nadal? A legnagyobb győzelme.

Mindhármuknak igaza van.

Hétfőtől pedig már mindenkit az foglalkoztat, hogyan tovább? Emlékezhetünk, amikor az eggyel korábbi füves pályás egyeduralkodó, Pete Sampras 2001-ben címvédőként kapott ki a legjobb 16 között egy feltörekvő fiataltól, és már nem is tudta visszaszerezni angliai koronáját – végül épp legyőzője, Federer vette át a helyét a trónon. Nem beszélve Björn Borg John McEnroe elleni 1981-es kudarcáról, amely gyakorlatilag pontot tett a svéd pályafutásának végére. Most is hasonló őrségváltásnak vagyunk szemtanúi? Meddig lesz még világelső Roger Federer? Vissza tud-e egyáltalán vágni Nadalnak? Esetleg hiába próbálkozik, Nadal (Borg óta az első teniszező, aki egyazon esztendőben Párizst és Londont is bevette) végképp túlnőtt rajta? Elnézve a wimbledoni finálét, itt talán még nem tartunk, de a következő hónapok (főképp az olimpia és az US Open) részben választ adhatnak a kérdésekre. Hogy Nadal minimum holtversenyben a világ legjobbja, az immár nem lehet kérdéses: a kitartására, az akarására soha nem lehetett panasz, de most már a játéka is megvan ahhoz, hogy bárhol, bárkit megverjen. Viszont Federer sem lett rosszabb teniszező, mint volt – és ezt a wimbledoni fináléban is

megmutatta nemegyszer. Az egyeduralomnak azonban végérvényesen, visszavonhatatlanul vége.

Björn Borgnak mostantól még nehezebb dolga lesz, ha tippelnie kell.

Venus Williams egész évben erre készült. Nyert már négyszer Wimbledonban, de szeretett volna ötödször, és majd hatodszor, hetedszer…

Az ötödiket kipipálhatja.

Tarthatna már egyébként hét wimbledoni bajnokságnál, ha nincs húga, Serena, aki két All England Club-beli döntőben is legyőzte 2002-ben és 2003-ban. Harmadszor azonban nem tudta felülmúlni nővérét – pedig előzetesen ő tűnt esélyesebbnek, már csak a statisztikák alapján is.

Venus azonban némi kezdeti idegességet leszámítva kiválóan teniszezett. Bátran, erőteljesen, atletikusan – ahogyan csak a legjobb napjaiban szokott. Persze az ő játékát a fűre találták ki. Remekül adogat (az idén 239 kilométer per órás rekordszervát is bevágott), gazellaszerű mozgását öröm nézni, az elütései hajszálpontosak.

De ez önmagában még kevés lenne Serena ellen – ahogyan éveken át kevés is volt. A legjelentősebb változás a korábbi és a mostani Venus között az, hogy már nem fél legyőzni a kishúgát.

Venus Williams ugyanis valószínűleg nem véletlenül veszített el annak idején egyhuzamban öt Grand Slam-finálét Serenával szemben. A 2002-es Roland Garrostól a 2003-as wimbledoni bajnokságig mindegyik találkozón a fiatalabbik nővér harapott jobban – Venus mintha nem akarta volna anynyira a sikert. Nem csoda, hogy játékát látva az is szóba került, hogy talán családi megállapodás eredményeképp adja le a meccseket a húgának – holott erről szó sem volt.

Csak a két lány mentalitása más. „Eszembe sem jutott, hogy ő van a túloldalon” – mondta Serena az idei wimbledoni döntő után. „Csak magamért játszottam.”

„Sohasem tudom kizárni a gondolataim közül, hogy Serenával játszom – senki más ellen sem ennyire nehéz teniszezni” – mondta ehhez képest Venus, enyhén szólva is másként fogva meg a testvérharc kérdését.

Ám végre felülemelkedett önmagán. Végre jobban tudott küzdeni, mint húga, jobban tudott koncentrálni, amikor a leginkább szükség volt rá, és könynyebben lábalt ki a hullámvölgyekből. Serena hiába ütött több ászt, több nyerőt, hiába volt kevesebb ki nem kényszerített rontása és kettős hibája kettőjük fináléjában, a kulcspillanatokban rendre Venus volt a jobb: négyből hét bréklabdát használt ki. És Serena? Tizenháromból kettőt…

Így aztán Venus ötödször is diadalmaskodott Wimbledonban, ráadásul legnehezebb ellenfelét legyőzve – ha nem emlékeznénk rá, hogyan szerepelt le egy hónappal korábban a Roland Garroson, most azt mondanánk, nincs aki megállíthatja.

De hogy jobb formában van, mint az elmúlt években, az bizonyos. Volt idő, amikor láthatóan nem nagyon érdekelte a tenisz, volt idő, amikor csuklósérülése miatt sokáig az ütőt sem tudta felemelni, de úgy tűnik, mostanra végképp magára talált. 28 évesen, a tinimenőkkel zsúfolt teniszmezőnyben kimondottan öregen tudott diadalmaskodni, és nem elégszik meg az öt wimbledoni elsőséggel – szeretné utolérni (túlszárnyalni?) Martina Navratilovát és Steffi Grafot, akik kilencszer, illetve hétszer hódították el a legendás salátás tálat.

„Történelmi tett ez a győzelem, hiszen egyre közelebb kerülök a múlt nagyjaihoz – ez az, ami egész évben vezérelt” – mondja a legnagyobb presztízsű Grand Slam-tornáról, amelynél jobban csak egy versenyt szeretne megnyerni.

„Imádom az olimpiát. Csodálatos lenne újabb érmeket szerezni” – mondja. 2000-ben egyesben és párosban (persze Serenával) is győzött.

Éppen úgy, ahogy az idén Wimbledonban.

Ha ez volt a főpróba, tökéletesen sikerült.