A Dobó SE versenyzője remekül kezdte az évet, Veszprémben 81.29 métert ért el, amelylyel csaknem két hónapon át vezette a világranglistát, és az idény eddigi legfontosabb viadalán, az Európa-kupán győzni tudott. Isztambuli szereplésével mégsem elégedett.
Itt is nyolcvan méteren felülre szerettem volna kerülni, de hibáztam, rossz kalapácsot választottam – mondta Pars. – Kipróbáltam egy olyan szert, amelynek fogantyúja szélesebb, mint amilyent használni szoktam. Három ujjammal szoktam megfogni a kalapácsot, így a nyélben túl sok szabad hely maradt, ez megzavart. A választható szerek között akadt ugyan keskenyebb fogantyújú is, de annak a nyele öt milliméterrel rövidebb volt, ezért az első két kísérletemnél nem azzal próbálkoztam. Végül mégis erre váltottam, harmadszorra 78.32 métert dobtam, de a negyedik, egyben utolsó kísérletemet elrontottam.
Az olimpián teljesen új, tehát ismeretlen kalapácsok közül lehet választani. Minek alapján döntik el a versenyzők, hogy melyik szerrel dobnak?
Két-három milliméternyi különbség szokott lenni a kalapácsnyelek hossza között, ami azért befolyásolhatja az eredményt. Ezért szoktuk méricskélni a sodronyok hosszát, úgy, hogy a lábunkat ráteszszük a golyóra, a nyelet kihúzzuk, s megnézzük, melyik a leghosszabb. A másik jelentős különbség a fogantyú szélessége lehet, mert a versenyzők egyik fele három, a másik fele négy ujjal dob.
Ez azt jelenti, előfordulhat, hogy Pekingben is több kísérlet megy el arra, hogy rátaláljon a megfelelő kalapácsra?
Nem, a világversenyeken mindig azt nézem, melyik kalapácsnak a legjobb számomra a fogantyúja. Bár egyre nehezebb eldönteni, hiszen egyre többféle szer van.
Hogyan értékeli az idén eddig nyújtott teljesítményét?
Jól kezdtem, ami azért fontos, mert tavaly év végén műtötték a vállamat, felszabadították a letapadásokat. Hozzá kellett szoknom, hogy újra teljesen ki tudom nyújtani a karomat, amit forgás közben is meg kellett tennem, hogy minél szélesebb pályát írjon le a kalapács. Áprilisi eredményem igazolta, hogy rendben van a technikám. A május végi, hengelói versenyen ugyan nyolcvan méter alatt maradtam, mégis örültem. A dobókör ugyanis nagyon lassú volt, mindenki rosszul dobott – én viszont végre tudtam hajtani a megfelelő mozgást, aminek azért van nagy jelentősége, mert nekem a gyorsaság az erősségem. Győztem, és hét centiméterre megközelítettem a nyolcvan métert. Utána azonban beteg lettem, amire ráment az ostravai és a prágai versenyem. Celjében már jobban ment a dobás, az Európa-
folytatás...
