Elátkozott Donington
Az a fránya Donington Park!
No jó, talán nem a pálya tehet mindenről, de tény: Talmácsi Gábornak egyáltalán nincs szerencséje a trükkös brit aszfaltcsíkon. Legjobb eredménye kilencedik hely még 2003-ból, azóta semmi. Vagy elesett, vagy megállt a motorja, vagy egyszerűen csak küszködött (arról nem beszélve, hogy testvére, Gergő tavaly itt törte össze magát, hetekig gipszben feküdt), s a pechsorozat az idén sem szakadt meg. Némi köze ehhez azért a pályának is van, mert bár nem esett – ezúttal az erős szél nehezítette meg a versenyzők dolgát. A vihar éjszaka támadt fel, tépte-cibálta a sátrakat, a boxutcában felállított vendéglátóegységek épphogy ellenálltak neki. S a versenyzők sem voltak éppen elragadtatva az időjárástól.
Talmácsi Gábor versenye például emiatt alig néhány percig tartott. Viszonylag jó rajt után a magyar az első körben visszacsúszott a kilencedik helyre, de csakhamar kezdett magához térni a motorja, megelőzte Kojama Tomojosit, és megkezdte a felzárkózást. Pontosabban csak megkezdte volna… A második kör negyedik kanyarjában ugyanis kicsúszott alóla a motor, és ő a kavicságyban találta magát.
„Sohasem motoroztam még ekkora szélben – mondta Talmácsi. – Már a délelőtti bemelegítésen éreztem, hogy nem tudom kontrollálni a motort, mert az elején nem volt elég súly. Kisebb idomot raktak rá, azt is kifúrkálták, és állítottak az egyensúlyán is, ám ez sem volt elég. Éreztem, hogy folyamatosan csúszik az eleje, mintha jégen száguldanék, de mentem, mert menni kellett. Aztán a második körben egyszer csak leestem a motorról – képtelen voltam megtartani. Őszinte legyek? Nem gondoltam, hogy egy motor viselkedése enynyit változhat csupán a feltámadó szél miatt.”
Rossz véget ért tehát a remekül kezdődő versenyhétvége, s ami tovább nehezíti az egyébként sem könnyű helyzetet (nyolcból négy nullás futam – két motorhiba, két esés – Talma statisztikája), hogy a vb-éllovas Mike Di Meglio ezúttal is remekelt: a huszadik rajtpozícióból a második helyre küzdötte fel magát, s valószínűleg az sem boszszantotta különösebben, hogy „csak” második lett, hiszen a győztes Scott Redding, aki zokogva konstatálta, hogy hazai közönség előtt nyerni tudott (mellesleg 15 évesen és 170 naposan a vb legfiatalabb futamgyőztese lett), nem zavar sok vizet a vb összetettjében.
„A mumusom ez a pálya, itt mindig történik velem valami baj – mondta Talmácsi. – Úgy látszik, ez az évad már ilyen rossz. Legalábbis eddig ilyen. Sajnos Di Meglio nagyon elhúzott az összetettben, de nem szabad feladni, a jelenlegi helyzetből kell kihozni a maximumot. A harmadik Stefan Bradlhoz még mindig nagyon közel vagyok, ebből erőt meríthetek. Elemezzük a mostani adatokat, és megyünk Assenbe, ahol már szombaton újra megmérkőzünk.”
S van miért küzdeni. Mert bár a jó kezdet után senki sem számított arra, hogy ilyen rövid és balszerencsés lesz a brit verseny (ennyire kurta vb-futama talán még nem is volt Talmának), még mindig nem tartunk fél távnál, s bár a hátrány nagyon nagy (64 pont), nem behozhatatlan.
