„Büszke vagyok játékosaimra”

Mikor tudták elhagyni a csarnokot?Mikor tudták elhagyni a csarnokot?

Még több mint egy órát ültünk a szarajevói öltözőben, mire sikerült kiüríteni a csarnokot, és valamelyest helyreállt a békesség a környéken. Már majdnem éjfél volt, amikor rendőri kísérettel felszállhattunk a buszra. Éjszaka a szállodában is vigyáztak ránk a biztonságiak.

Hogy vannak a csata sebesültjei?

Eklemovics Nikolát éppen az amúgy is sérült vádliján találta el az egyik pályára repülő esernyő. Ez nem tett jót neki… Gál Gyulát a szeme alatt felszakadó bőr miatt kellett ápolni. Ám egyikük sem siránkozik, kemény legények.

Milyen volt a csapat hangulata a félelmetes ütközet után?

Nagyon megviselte a fiúkat, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban halálfélelemben kellett játszaniuk. Nem tudom, mi lett volna, ha folytatódik a küzdelem, hiszen így sem éreztük magunkat százszázalékos biztonságban, a közönség pedig az idő múlásával egyre inkább megvadult. Ennek ellenére természetesen mindannyian örülünk, hogy sikerült kijutnunk a világbajnokságra. A viharfelhők elvonultával a szállodában kisebb ünnepséget tartottunk, hiszen a keret másodedzője, Farkas József a meccs napján ünnepelte születésnapját.

A lelki megpróbáltatások befejeződtek, a gárda újra itthon van. Tud már szakmai mérleget vonni a szarajevói meccs negyvenkilenc percéről?

Valóban, Szarajevóban erre képtelen lettem volna. Most már elmondhatom: bátran, jól, motiváltan és hatalmas szívvel kézilabdázott csapatom. Nem volt véletlen, hogy végig biztosan vezetett. Ezért büszke vagyok játékosaimra s azért, mert a félelmetes légkörben is sportemberek tudtak maradni. Megtettek mindent a sikerért, a botrány kitöréséhez semmi közük sem volt.