Bár Otto Rehhagel szövetségi kapitány „névleg” három támadóval küldte pályára csapatát, a valóságban eleinte inkább azt a defenzív görög együttest láthattuk, amelyet a svédek elleni találkozón. A legjobb csatárait nélkülöző oroszok számára jó hír volt, hogy Roman Pavljucsenko vállalta a játékot, sőt a támadó majdnem tizenegyest harcolt ki csapatának, ám lesről viszszalépve lőtte Trajanosz Dellasz kezére a labdát. Az azonban rejtély, hogy Guus Hiddink miért szavazott bizalmat a spanyolok elleni meccsen gyengén teljesítő Gyenyisz Kologyinnak. A félidő közepére kiderült, a pletykákkal ellentétben mégiscsak tudnak támadni a görögök, már csak a helyzetkihasználáson kellett volna javítania a négy évvel ezelőtti torna győztesének. Persze azért nem hisszük, hogy a mutatott játék láttán a semleges nézők olthatatlan szerelemre gyúltak volna valamelyik csapat iránt, de a fehér mezeseken látszott, ezúttal nem elégszenek meg a teljes defenzívával. Az első félidő hajrájában mégis elég volt egy védelmi megingás, Szergej Szemak pazar helyzetfelismerése és Konsztantyin Zirjanov révén vezetést szerzett a szbornaja. A gól láthatóan felrázta az orosz csapatot, ám a piros mezesek nem tudták növelni előnyüket a félidő zárásáig. A második játékrészben hiába láttunk szemet gyönyörködtető támadásokat mindkét oldalon, Theofanisz Gekasz beállítása görög részről már növekvő kétségbeesést sejtetett, eredményre azonban már nem vezetett, így a címvédő tét nélküli meccset játszik három nap múlva a spanyolokkal. Az oroszoknak minden esélyük megvan a továbbjutásra, igaz, ehhez le kell győzniük a svédeket.
