A félelem is motiválta

A 2006–2007-es évad végén csapatával kiesett az élvonalból, most azonban magyar bajnokként BL-selejtezőre készül.

Kulcsár Tamás kivételes pályafutása talán egy forgatókönyvírót is megihletne: noha a futballista két éve abszolút újoncként játszotta végig a szezont az első osztályból búcsúzó Vác színeiben, tavaly nyáron az MTK szerződtette. S bár sokan féltették, hogy a rutintalan, hirtelen előtérbe kerülő labdarúgó nem állja meg a helyét Garami József hosszú évek óta együtt játszó fiatal csapatában, Végh Zoltán mellett egyedül Kulcsár Tamás lépett pályára az aranyérmet szerző együttes összes bajnoki meccsén.

„Valóban érdekes szituáció, hogy míg tavaly kiestünk az élvonalból, az idén az aranyérem megszerzését ünnepelhettem – mondta Kulcsár Tamás. – De az igazság az: a Vácban töltött időszak második felét már úgy játszottam végig, hogy tudtam, az idény végén váltok, éppen ezért nem éltem meg tragédiaként a kiesést. Nem volt semmiféle kötődésem a klubhoz, a városhoz, és Gergely Károly edző távozását követően a maradásom mellett sem szól semmi. Bár első élvonalbeli szezonom volt a váci, több klub figyelmét felkeltettem, sőt konkrét külföldi ajánlatot is kaptam Ukrajnából, de úgy ítéltem meg, az MTK a legjobb választás.”

Az MTK, ahol Kulcsár Tamásnak gyorsan túl kellett tennie magát az aggodalmain: mivel zömében nála fiatalabb, ugyanakkor tapasztaltabb labdarúgó közé csöppent, eleinte tartott a beilleszkedés nehézségeitől.

„Minden feszélyezett. Naponta többször elmondtam magamban: »Úristen, ez az MTK, itt bizonyítani kell.« Aztán jött az első alkalom, amikor fölhúztam a kék-fehér dresszt, és kifutottam a legendás Hidegkutistadionba. Ezt mind-mind meg kellett szoknom. Szerencsére kiderült, az ilyen helyzet nem megbénít, hanem inkább feldob, s talán ennek is tudható be a nagyszerűen sikerült ősz. Aztán szép lassan elmúlt ez az érzés, kicsit mintha beleszürkültem volna a mindennapokba, és a teljesítményem is visszaesett. Amikor pedig nem megy a játék, görcsössé válik az ember, és a bizonyítási kényszer is negatívumként jelentkezik. A halványabb tavaszomat azonban feledtette az év végi ünneplés.”

Debreceni lakosként Kulcsár Tamás a helyszínen nézte végig a Loki 2004–2005-os bajnoki győzelme után tartott díjátadót, amint a DVSC labdarúgói átveszik az aranyérmeket. Irigykedett, s mint mondja, amikor az MTK-val megkapták a kupát, azt próbálta feldolgozni, hogy míg három éve csak szemlélője volt az ünnepségnek, ezúttal ő is hasonló megtiszteltetésben részesült.

„Hihetetlenül jó érzés bajnoknak lenni – állítja a labdarúgó. – Elárulom, olyan helyen lóg az érmem, hogy a lakás bármelyik szegletéből lehet látni… De már ez is csak egy emlék, mivel a héten elkezdtük a felkészülést, előre tekintünk. Legutóbb lemaradtam az UEFA-kupa-selejtezőről, mert későn neveztek, most azonban nincs akadálya, hogy BLselejtezőt játsszak. Persze kicsit más ez az előttünk álló idény: a keret is változott kicsit, így újra mindenkinek meg kell harcolnia a helyéért, illetve Pölöskei Gábor sem dolgozik velünk tovább. Vegyes érzésekkel vettük tudomásul az edző távozását, mert drukkolunk ugyan neki, de hiányzik majd. Én rengeteget köszönhetek neki, hiszen – mivel régebben ő is szélsőt játszott – rendre jó tanácsokkal látott el. Biztosan erős együttes vár ránk a BL-selejtezőben, de a változások ellenére sem féltem a csapatot.”