Talmácsi újra a dobogóra állt
„Most már le sem szállok a pódiumról! – mondta Talmácsi Gábor mosolyogva a barcelonai viadal után, majd rögtön hozzátette: – Azért persze jó lenne már nyerni is. Egyre közelebb kerülök hozzá, remélem, két hét múlva, Doningtonban végre sikerül.”
Nem meglepő a nyolcadliteres kategória címvédőjének hiányérzete: miközben tavaly sorra nyerte a futamokat, az idén eddig egyszer sem adatott meg neki, hogy a dobogó legfelső fokán pezsgőzzön.
Persze minden nézőpont kérdése. A barcelonai harmadik hely után például minden oka megvolt az elégedettségre: izgalmas versenyben, nagy küzdelem árán harcolta ki ezt a pozíciót.
A rajtot ugyan jól kapta el, de ketten összezártak előtte. Fékeznie kellett, és utána már bármerre próbálta kikerülni az első kanyar felé tartó vetélytársait – mintha falak lettek volna előtte, mindenhol ment már valaki. A 11. helyről kezdte a felzárkózást. Eleinte nehézkesen ment, és téved, aki azt hiszi, hogy tartalékolt. Mint mondta, az első perctől kezdve támadott, de egyszerűen nem volt lehetősége előzni. Ám lassan elkezdett fellazulni a mezőny (bár még mindig 12 fős volt az élen haladó boly), és lassacskán fel tudott kapaszkodni. Talmácsi a kilencedik, a nyolcadik, majd sokáig a hetedik helyen száguldott. Volt némi gondja a motorja elejével – nem tapadt úgy, ahogyan kellett volna, sokszor annyira lecsúszott az Apriliáról, hogy szinte a kezével kellett megtartania. A verseny utolsó harmadában a vb-éllovas Simone Corsival bocsátkozott látványos csatába (kétszer is meg kellett előznie, mire az olasz belátta, hogy Talma gyorsabb nála), azután az éllovasok nyomába eredt. Három kör volt hátra, amikor Joan Olive éppen a magyar előtt lecsúszott a motorjáról, és közelebbi ismeretséget kötött az aszfalttal. Talmácsi elkerülte az ütközést, majd néhány száz méter múlva azt látta, hogy Nicolas Terolt is átdobja a motorja. Mindketten előle estek ki, s ő a riválisok hibáit kitűnően kihasználva felzárkózott az immár csak háromtagú élbolyhoz.
Megint izgalmas befutó volt kilátásban – csakúgy, mint egy héttel ezelőtt Mugellóban. Akkor a harmadik helyen száguldó Talmácsinak sikerült kibújnia a szélárnyékból, s várható volt, ezúttal is megpróbálja.
„Őrületes utolsó kör volt, többször megpróbáltam támadni Espargarót, még a célegyenesben is igyekeztem kijönni a szélárnyékából, de sajnos nem voltam elég gyors hozzá, odalett a második hely. Persze úgy is fogalmazhatunk, hogy meglett a harmadik. Örülök is neki, mert a végcél továbbra is az, hogy az év végén jó eredményt érjünk el.”
Nyugodtan kijelenthetjük: nem csak Talma örülne, ha ez sikerülne…
