Ana Ivanovics tavaly már elizgult egy Roland Garros-döntőt (a nemrég visszavonult Justine Henin ellen mintha a pályán sem lett volna élete első Grand Slam-finálébeli fellépése alkalmával), de most fogadkozott, hogy tökéletesen koncentrál. Ezúttal ellenfele, az orosz Dinara Szafina számított újoncnak, elvégre a legjobb nyolcnál még sosem jutott tovább Grand Slamen. Azonban Marija Sarapova és Jelena Gyementyjeva ellen is meccslabdáról győzött, vert helyzetből fordított (az idén ő lehetett volna az első, aki ilyen előzmények után nagy tornát nyer), így az önbizalmával, a hitével – úgy tűnt, és ő is ezt állította előzetesen – nem volt baj.
Mégis Marat Szafin húga kezdett rosszabbul: igyekezett ugyan keményen, agresszíven teniszezni, de elég nagy hibaszázalékkal ütött, így Ivanovicsnak még különösebben megerőltetnie sem kellett magát, hogy nehéz helyzetbe hozza riválisát. A szerb lány el is ment 4:1-re, de két brékhátrányban Szafina is megemberelte magát. Ettől lett igazán jó a meccs: mindketten bátran támadták egymás labdáit az első adandó alkalommal, igyekezve letolni a pályáról a riválist. Ez az orosz lánynak sikerült jobban, az addig remek Ivanovics pedig hibázgatni kezdett, így 4:4-re alakult az állás. Ám a szépséges szerb a legjobbkor újra elvette Szafina adogatójátékát, majd bréklabdát is hárítva hozta a magáét, így övé lett az első szett. A második felvonás már a harmadik játékban eldőlt: 26 ütéses, káprázatos labdamenet végén Ivanovics ismét brékelt, és adogatóként végig irányítva megőrizte előnyét. 4:3 után pedig úgy játszott, mint két nappal korábban, a honfitársa, Jelena Jankovics elleni elődöntő utolsó két játékában: szinte tökéletesen. Szafina a meccsben maradásért adogatva hiába kísérletezett bármivel, a szerb nyomás alatt tartotta, és az orosz lány is érezte, itt nem fog meccslabdáról fordítani, mint korábban kétszer. Előbb kétszer is nagyot hibázott, a végén pedig nem tudta visszatenni ellenfele kiváló fonákját, így Ivanovics boldogan hajíthatta el ütőjét, és azonnal el is pityeredett örömében – pályafutása első Grand Slam-tornáját nyerte meg. Nagy nehézségek árán felkapaszkodott a családi páholyba (a vonalbírói szék karfáján állva imbolygott is egy kicsit), ahol boldogan borulhatott szerettei nyakába, miközben Szafina szomorúan, üres tekintettel ücsörgött a székében.
Ivanovics éppen a Roland Garros-bajnokság és a világelsőség tekintetében is elődjének számító Justine Henintől vette át a trófeát. Az idén azonban már nem volt, aki megállítsa: szinte az egész tornán okosan, magabiztosan játszott, és teljesen megérdemelten lett ő Párizs új bajnoknője. Hogy aztán a férfiaknál is új győztest avatnak-e, az a vasárnap három órakor kezdődő finálé után kiderül. Roger Federer–Rafael Nadal – ennél sokkal többet nem kell mondanunk…
