Már megint a térd

A Debrecenben készülő úszók második hete róják a hosszokat a tavalyi rövid pályás Európabajnokságnak is otthont adó medencében. A Verrasztó testvérek, Evelyn és Dávid, Mutina Ágnes, Jakabos Zsuzsanna és társaik napi két edzéssel készülnek az olimpiára.

A csapat vezetője, Güttler Károly elégedetten nyugtázta az elmúlt napok munkáját.

„A körülmények minden szempontból megfelelőek, panaszunk semmire sem lehet – mondta az olimpiai ezüstérmes mellúszó. – Azt nem mondom, hogy mindennap és minden úszó töretlen jókedvvel ugrik a vízbe, de ez ilyen kemény időszak. A feladatot pedig tisztességgel el kell végezni ahhoz, hogy Pekingben jó eredményeket érjenek el a versenyzők.”

A debreceni különítményt mind a hazai, mind pedig a nemzetközi doppingellenőrök meglátogatták, előbbiek öt, utóbbiak pedig nyolc sportolót vizsgáltak. A menetrend szerinti vér- és vizeletellenőrzéshez már hozzászoktak az úszók, csakúgy, ahogyan rendre gondot okozó bal térdéhez Mutina Ágnes.

A Jövő SC úszójának az elmúlt napokban másodszor fordult ki a térdkalácsa, és mivel ez már korábban is többször megtörtént, ismert a sérülést követő rituálé: jegelés, kötözés és pihenés – egészen a következő gyakorlásig.

„Sajnos nagyon lazák a szalagok a térdemben – magyarázta Mutina. – Nyolc- és tizenkét éves koromban már megerősítették a szalagokat, és akkor hosszabb ideig minden rendben volt. Az elmúlt időszakban azonban ismét rakoncátlankodnak. Most ráadásul nagyon sokat úszunk, keményen terheljük a lábainkat, ezért is fordult elő itt, Debrecenben már másodszor, hogy véletlenszerűen kiugrott a térdem.”

Ennek ellenére Mutina nagyon jól teljesít az edzőtáborban, akaraterejét mutatja, hogy a sérülést követő tréningeken már újra a társai között tempózik.

„Fájdalomcsillapító krémek és jegelés, ezt a két gyógymódot alkalmazzuk – mondta Mutina. – Egy sérülés sohasem jön jókor, de azért nem hátráltat túlságosan a munkában. Mell-lábtempózni ugyan nem tudok, de ha mellen edzek, delfinezek. Attól pedig nem tartok, hogy Pekingben is baj lesz a térdemmel, hiszen ahogyan közeledünk az olimpiához, egyre kevesebbet úszunk, egyre kevesebb terhelést kapunk, vagyis a lábam is pihentebb lesz.”