Ráijesztett a japán

Hétfőn reggel is hatalmas tömeg áramlik a Roland Garros-komplexum felé. A zsúfolt metrón egy középkorú francia házaspár vagy négy megállón keresztül karikázza a L’Équipe vonatkozó oldalain a programot: a kisebb pályákra szóló sétálójegyükkel kit, mit és milyen sorrendben érdemes megnézniük, hogy a lehető leghasznosabban töltsék el a napot. Férj és feleség természetesen vitatkozik egy sort, miután előbbi ragaszkodik ahhoz, hogy neki mindenképpen látnia kell a cseh Tomás Berdychet a hetes pálya második meccsén.

Szávay Ágnesen bezzeg nem vesznek össze a franciák, és a 12. helyen kiemelt magyar lány első mérkőzésének korai szakaszát elnézve teljességgel meg is értjük őket. Mi ugyan a végtelenségig elnéznénk, ahogy Ági kis túlzással felmossa a pályát Morita Ajumival, de semleges szemlélő számára, valljuk be, kissé unalmas lehet az efféle látvány. A világranglista 109. helyén tanyázó 18 éves japán lány idegesen kezdi élete második Grand Slamfőtáblás találkozóját: hiába üt keményen és próbálja mozgatni a magyart, egyik labdája a másik után landol a hálóban vagy az alapvonalon túl. Amikor mégis a labdamenetben tartja magát, akkor meg Szávay üt el mellette remekül, ha másképp nem megy, egy ásszal vagy egy gyilkos lecsapással húzva be egy-egy játékot. Morita 5:0 után nyer gémet először, majd 5:1 után bréklabdához is jut – Ági azonban bevág egy újabb jó szervát, majd épp a vonalra küld egy tenyerest, így simán övé a nyitó szett.

A második felvonás elején már látszik, azért nem olyan sima a meccs, mint azt kizárólag az eredmény alapján gondolni lehetne. Apuka, menedzser és barátnő (mindhárom Szávayé) is kicsit aggodalmasabban tekintget le a pályára, főleg mikor Morita már 40–0-re vezet – Ági azonban hárítja a három bréklabdát, és ellép 3:0-ra. Ez már meglesz, nincs miért aggódni!

Dehogy nincs. Előbb a gyűlölt kettős hibák jönnek (összesen nyolc, csupán a második szettben), majd a Vasas teniszezőjének koncentrációja is csökken: a korábban a vonal mellé küldött labdái most is a vonal mellé esnek, csak éppen a rossz oldalra, ezért biztonsági megoldásokkal próbálkozik, kissé passzív játéka pedig ajándék a transzba esett japánnak. Morita tüzel mindenhonnan, és talál is, míg Ági egyik rontást a másik után követi el. 5:4-es hátrányban a mi lányunk – már a szettben maradásért adogatva – újabb három kettős hibával borzolja többek között a saját idegeit is, így hiába hárít közben két szettlabdát, az apró japán egyenlít.

Sőt a döntő játszma sem úgy kezdődik, ahogy szeretnénk – bezzeg az ezúttal szurkolóként funkcionáló (de emiatt az átlagosnál inkább többet, mint kevesebbet fényképező) japán turisták ünnepelnek. Más kérdés, hogy amikor Morita egy igazi Lleyton Hewitt-féle „Come on!”nal biztatja magát egy jó ütés után, a mellettünk ülő, a Karatekölyök című film bölcs mesterére, Mr. Mijagira kísértetiesen emlékeztető öregember azért kissé morcosan vonja fel bozontos szemöldökét…

Morita 3:0-s vezetésénél már mosolyog ő is, de a magyar tábor (elszórva ülnek vagy negyven-ötvenen) nem csügged: ha szakmailag nem is valami használható tanácsokkal („Figyelj oda!”), de biztatja Ágit, akinek viszont látszik az arcán, hogy volt már jobb passzban is – az előző tíz játékból csak egyet nyert meg. Ki is cseréli az ütőjét, és ez a trükk végre beválik: viszszanyeri az erejét és a bátorságát, pontosan, keményen üt, és ismét irányítja a labdameneteket. Övé a következő öt játék, és – immár magabiztosan – 6:4gyel a döntő szett is. Megkönynyebbülten megy a hálóhoz a kézfogóra – nyitásnak el tudtunk volna képzelni kevésbé izgalmas meccset is.

A második körben, várhatóan csütörtökön, az orosz Jelena Vesznyina és a német Sabine Lisicki összecsapásának győztese vár Szávayra, aki kedden vagy szerdán párosban is megkezdheti a küzdelmeket: az orosz Dinara Szafina oldalán a francia Stéphanie Foretz és az ukrán Olga Szavcsuk kettősével játszik majd.