Elég volt a kispadból!

Nézőpont kérdése, hogy négy év sok idő vagy sem. Boldog házasságban nyilván rövid, ám ha valaki álmai beteljesülésére vár, akkor irgalmatlanul hosszú tud lenni. Fülöp Márton éppen ennyit várt erre a napra: 2004-ben szerződött a Tottenhamhez, amelyben tétmeccsen nem védett, viszont csaknem három tucatszor ült bajnoki mérkőzésen a kispadon. Az angol válogatott Paul Robinson mögött nem sok sót ehetett meg, és úgy telt el két és fél év, hogy legfeljebb a tartalékban vagy barátságos meccseken védhetett, leszámítva azt az egy hónapot, amelyet Chesterfieldben töltött kölcsönben. Sunderlandben a tavasszal ugyancsak a kispadról élvezhette a Premiership hangulatát, eljött azonban május 11-e, az utolsó forduló, és a kezdők között futhatott ki a pályára.

Ám ha úgy vesszük, lassan huszonöt esztendeje várt erre a napra. Az MTK a Fradival játszott 1983 novemberének egyik hétvégéjén a Hungária körúton, és édesanyja, a válogatott kosárlabdázó Benjamin Gabriella kivitte az utolsó negyedórára az akkor féléves kisfiút. Nem a meccs volt a lényeg, hanem az édesapa, az MTK-t erősítő ugyancsak válogatott Fülöp Ferenc, aki a hajrában belőtte a házigazda negyedik gólját. A mama örömében felugrott, a békésen szendergő Marcika pedig felháborodottan felsírt.

Ez volt az első találkozása a futballal.

A második már aktívabb volt az ő szempontjából: ötévesen a belga Charleroi igazolt játékosa lett. A papa a felnőttek között kereste a kenyerét, és mert a kisfiú magasabb volt kortársainál, a belga klub vezetői fittyet hánytak arra a szabályra, hogy hat év alatt senkit sem lehet igazolni, egyszerűen hamisítottak egy igazolást a nevére. A mezőnyben vitézkedett, ám egy alkalommal megsérült a kapusuk, és az edzőjük – éppen a papa volt az – megkérdezte, ki szeretne védeni, és csak Marci jelentkezett. Ott is ragadt a kapuban, ám amikor a család 1990-ben hazaköltözött, a BVSC-ben ismét a mezőnyjátékosok között szerepelt, és csak később állt vissza a gólvonalra.

Adódik a kérdés, miért a BVSC, miért nem az MTK, amikor a szüleit minden szál a Hungária körútra kötötte? A válasz egyszerű: a srác francia iskolába járt, ahol délután négykor ért véget a tanítás, az MTKban viszont háromkor kezdődtek az edzések. Aztán egy szép napon, 12 évesen az apja elé állt, hogy szeretne átmenni az MTK-ba. Az apa vakaródzott emiatt, hogy nem szerencsés, hiszen ő a klub igazgatója, ám a gyerek kijelentette: ő az MTK-nak szurkol, ezért kézenfekvő, hogy ott kell védenie.

Jót tett neki a váltás. Sem a serdülőben, sem az ifiben nemigen védett, alig fért be a csapatba, ám amikor 17 éves lett, Kakas László kezdett el vele foglalkozni, és attól fogva vette igazán komolyan a futballt. Motivált lett, célokat fogalmazott meg magának, és a Bodajknak kölcsönadva eljutott az utánpótlás-válogatottságig. Ott, a lengyelek elleni meccsen figyelt fel rá Bill Jennings angol menedzser 2004-ben, aki este, a magyar válogatott Walesszel vívott mérkőzésén kérdezte meg régi ismerősét, Fülöp Ferencet, hogy az ő fiát látta-e, és megkérdezte, foglalkozhat-e vele az „angol vonalon”. Hamarosan érkezett is az egy hétre szóló meghívó a Tottenhamtől, és a londoniak négy nap után közölték, szükségük van a magyar kapusra.

A többit már tudjuk.

A képhez még annyi tartozik, hogy a nyáron szinte minden felkészülési meccsen ő védett, ám Roy Keane, a Sunderland menedzsere az utolsó pillanatban óriási összegért, nyolcmillió fontért szerződtette Craig Gordont, a skót válogatott kapust, Fülöp Márton pedig elment Leicesterbe, a másodosztályba, ahonnan a télen rendelték vissza.

A múlt szerdán beszélgetett Keane-nel, és elmondta neki, menni szeretne. Nem akarja a pályafutását a kispadon tölteni, márpedig a menedzser azzal csábította másfél éve, hogy ő áll majd a kapuban. Keane azt felelte, nem garantálhatja a kezdőcsapatot, de az Arsenal elleni meccset Fülöp Mártonnak adja, megköszönve a kitartását, a profi mentalitást, és azt is, hogy nem nyafogott, hanem állandóan nyomás alatt tartotta az első számú kapust, Gordont.

A bemutatkozás a vereség ellenére jól sikerült, de mérget vehetünk rá, hogy a magyar válogatott kapusa a következő bajnokságban már nem a Sunderland zsoldjában áll majd. Vannak kérői a Premiershipből, a Championshipből és a kontinensről is, munka nélkül tehát biztosan nem marad. Bár ő semmit sem árul el a részletekről, nem lepődnénk meg, ha a frissen feljutott Stoke City összeállításában bukkannánk rá a nevére…

Egyébként a bemutatkozás ünneplése csaknem keserű emlékkel párosult. Vasárnap délben belefutott egy közúti ellenőrzésbe, és a rendőrök belekötöttek a régi típusú magyar jogosítványába. Beszóltak a központba, minden rendben van-e vele és az autóval, ahonnan azt a választ kapták, hogy igen, ráadásul a Sunderland kapusát állították meg. Az egyik rendőr erre azt mondta, nem baj, mert ő a Newcastle-nak szurkol, de mosolyogva elengedte a magyar válogatott kapusát.

Ez feltétlenül a tisztelet jele.