Néhány nappal az április 26-án megrendezett Chelsea–Manchester United (2–1) szuperrangadó után a Premier League illetékesei még egy teljes szett aranyérem legyártását rendelték el, hátha az utolsó játéknapon (amikor az összes mérkőzés egy időpontban kezdődik) dől el a bajnoki cím sorsa. Ebben igazuk lett, így aztán a győztesnek járó hatalmas trófea másolatán kívül a második aranykollekciót is a londoni Stamford Bridge-re szállíttatták.
Fölöslegesen.
A Chelsea ugyanis nem bírt a Boltonnal (1–1), miközben az MU némi bírói segédlettel begyűjtötte a három pontot a Wigan otthonában: Steve Bennett játékvezető nem adott meg egy jogosnak tetsző büntetőt a hazaiaknak, a túloldalon viszont elhamarkodottan fújt a sípjába Wayne Rooney leterítése után, továbbá nem adott második sárga lapot Paul Scholesnak. Persze nem ezen múlott a manchesteriek bajnoki címe, mert azt mindenki, így a rivális Chelsea-t gardírozó, Sir Alex Fergusonnak az elsők között gratuláló Avram Grant is elismerte, hogy a legjobb csapat végzett az élen.
Abban pedig van valami sorsszerű, hogy a mindent eldöntő második manchesteri gólt a 68. percben csereként pályára lépő Ryan Giggs szerezte. A 34 éves walesi szélső – aki 1990ben induló profi karrierje óta csak az MU-t szolgálja – 758. alkalommal öltötte magára a United szerelését, beállítva Sir Bobby Charlton klubcsúcsát.
„Különösebben nem hoznak lázba a rekordok, engem inkább a trófeák motiválnak – mondta a tízszeres manchesteri bajnok Giggs. – Megvan az újabb aranyérem, és remélem, néhány napon belül érkezik a következő.”
Utóbbi tagmondattal természetesen a május 21-én rendezendő, éppen a Chelsea ellen megvívandó moszkvai Bajnokok Ligája-döntőre utalt, ahol pályára lépése esetén meg is dönti Charlton csúcsát. Egyúttal tagja lehet Ferguson álomcsapatának, a menedzser ugyanis kijelentette: „Ha ezek után megnyerjük a BL-t is, edzői pályafutásom legjobb csapata lesz a mostani.”
Jobb, mint az 1999-ben triplázó (bajnokság, FA-kupa, BL) együttese.
